Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - DUBA GYULA: Nagymama álma (regényrészlet)
DUBA GYULA Az álom színhelye és az események tere, ahol a cselekmények lejátszódtak, valóság és képzelet elemeiből tevődött össze, meg az emlékekből. Álma olyan részletekből állt, melyeket bőven átszőttek a képzeletbeli lét csodás elemei. De emellett nagyon érzékletes, tiszta és maradandó álom volt, másnap is kísérte nagymamát. Sokáig tartott, talán egész éjszaka, ébredés után olyan érzése támadt, hogy talán évek óta álmodja a történetet, öntudatlanul benne él és valamilyen csoda folytán éppen azon az éjszakán vált számára valóssá és láthatóvá az egész életét átfogó történet. Amelyben nemcsak élete, hanem annak értelme is összegeződött. Okos álom volt, gondolta másnap, bölcs álom volt, igaz minden részletében, de nagyon szomorú! Álmában nagymama ragyogó térségen járt, illatos és színes május végi mezőn. Hosszú mezei úton ment mezítláb, kezében vitte csizmáit, a dűlőutak meleg pora puhán simogatta talpát. Kendőjét is megoldotta, sötét blúzát kigombolta, Nyitrára igyekezett, meglátogatni az urát. Gál József a hadkiegészítő parancsnokság sebesültkórházában feküdt, meglőtt lábbal. Számos levelet írt az orosz harctérről, majd sebesülése után a frontkórházból, és kérte őket: kedveseim, tegyetek meg mindent, hogy innen hazakerüljek, hogy édes hazámba, szülőföldem közelébe lehessek, hozzátok közelebb, kérvényezzétek, hogy áthelyezzenek... Nagymama sokat járt ez ügyben, kérvényeket íratott és elvitte személyesen a hivatalokba, míg igyekezetét siker koronázta, az ura Nyitrára került. Két éve nem látta az urát. A háború kezdete óta nem látta, de a tábori lapokból tudta, hogy él. A mezőn, amerre ment, erősen illatozott a rendesen száradó lucerna és lóhere, a gabonatáblák mélyzöld színei már fakulni, rozsdásodni kezdtek, sárga és barna árnyalatokat öltöttek. Érdekesnek találta és nem értette, emberek nem voltak a mezőn: talán az aratást várják, gondolta nagymama. Csupasz lábbal könnyen járt az út porában, s nemcsak azért, mert szép és fiatal volt! Tudta, hogy nemsokára meglátja az urát. Aztán azért is könnyen járt a mezőn, szinte szállt a vadvirággal szegélyezett utakon, mert éjszaka kisborjú született, erős, életrevaló üszőborjú. Fiatal zsemlyeszín tehenük megellette szerencsésen első borját. Gyarapodik a gazdaság, melynek gondja most az ő vállain nyugszik. A szép idegen mezőkön csattogó madárdal kísérte Nyitra felé. Majd fákkal övezett, köves útra ért, és idegen emberek a szekerükre vették. Mindenki jó volt hozzá, amikor megtudták, hogy megy meglátogatni sebesült férjét, aki a hazáért harcolt, és meglőtték. Kedves József, kedves uram! így kezdte idegenbe címzett leveleit nagymama és elküldte az ismeretlenbe, ahol a harcok folytak. Aztán feltárult szeme előtt a ragyogásban tündöklő, tornyos város képe és mögötte kuporgott, mint szelíd púpos óriás, a Zobor hegység. Megtalálja a férjét a zsidó iskolában, mondta valaki, ott van elhelyezve a hadikórház. Az udvaron a sebesült katonák testén vakítóan villogtak a fehér kötések.
