Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KRAUSZ TIVADAR: Nap (videoforgatókönyv)
Nap FÉRFI Absztrahálásra kényszerítő dekompozíció. NŐ Nem értem. FÉRFI Az érthető dolgok értőek, az érthetetlenek értetlenek. Te milyen vagy? NŐ ... (Felirat: A Nap.) FÉRFI Figyelj oda! (Pitymallik. Pacsirta szól. Amint a hajnali Nap első nyila laposan betűz a cellába, a lótuszülésben ülő Fiú lassú kilégzés közben a földig hajol, homlokával megérinti a talajt. Felegyenesedik. Kinyitja a szemét. Föláll, fölkapaszkodik az ablakba. A fény megcsillan szemén. Teste egyetlen ragyogássá válik, s vakító fénysugárként a Napba fut.) 2. OR Nincs bent! 1. ŐR Mit beszélsz? 2. ŐR Nincs itt... 1. ŐR Lehetetlen. 2. ŐR Ezt megszívjuk. 1. ŐR Az úristenit! Érzed? 2. ŐR Mit? 1. ŐR Ezt a szagot. Havercsávó, tisztára, mint a templomban. Mi? 2. ŐR Az ablakrács rendben. Az ajtó is. 1. ŐR Akkor hová az istenbe párolgott? Mi?! NŐ Holtak közül az élők közé. A kis lukácsista. FÉRFI Persze, Lukács 24. 5-6. De különben kikérem magamnak. Nézd milyen szép vagy! (A Lány meztelenül napozik egy elhagyatott tengeröböl partján. A homokba írja: Tökéletesen szeret. Elsöpri. Ezt írja: A NAP. A vízen túl kéklő Athos hegyét nézi.) NŐ Szép vagyok. FÉRFI Szerelmeskedünk? NŐ Nincs kedvem. FÉRFI Az agyamra megy, hogy sosincs kedved. NŐ Na jó, de én leszek felül. (Szeretkeznek. Tévéjük képernyőjén a jelen idejű szeretkezés. S azután is, képben a kép, folyamatosan.) (Csengetnek.) FÉRFI Pont a legjobbkor. NŐ Kinyissam? FÉRFI Ne. NŐ Lehet, hogy a postás. Pénzt hoz vagy táviratot. FÉRFI... NŐ Kinyitom. (Kapkodva öltöznek; újabb csengetés.) FÉRFI Ez nem a postás. NŐ Igen! Megyek már! (Ajtót nyit.)
