Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KRAUSZ TIVADAR: Nap (videoforgatókönyv)
KRAUSZ TIVADAR FÉRFI Biztos a szeretőm. (Simogatja.) NŐ Mondom, hogy nincs kedvem. FÉRFI Hol a távkapcsoló? Föl kell hangosítani. Kezdődik. NŐ Ahová tetted. FÉRFI Segíts már megkeresni! Megy a felirat. Na végre! BEMONDÓ Kedves nézőink! Az előző adásunk után, egy fiatal filmes kollégánk kereste meg szerkesztőségünket, hogy a vele megtörtént rendkívüli dolgokról beszámolhasson nézőinknek. Szokásos furcsaságaink helyett tekintsék meg az ő dokumentumait arról a világról, amelybe ő már belekerült, s melybe bármelyikünk követheti őt. E dokumentumfilm hatása azonos egy kalandfilmével, melynek maguk a nézők a főszereplői. A jobb megértés érdekében, a film vetítése előtt, hallgassák meg szakértőnk bevezetőjét. Átadom a szót. FÉRFI Nézzed! Én jövök! FÉRFI (A képernyőről, mint szakértő.) Kideríthetetlen eredetű jelenség van terjedőben. Természetestől eltérő nemi izgalom formájában jelentkezik. Az orgazmus epileptikus rohamhoz hasonlatos, és ájulással végződik. Akik ebbe az önkívületbe esnek, úgy érzik, beszél valaki a szájukon át. Látomásokat látnak, üzeneteket kapnak. A rohamok ismétlődése és váratlansága miatt eluralkodhat rajtuk a szorongás, azonban egyre fokozottabb vágyat éreznek a nemiség és az üzenetek után. A rohamok mélysége, tartalma, az üzenetek jelentősége az önkívületek ismétlődésével nő. Amikor az eksztázisok szenvedélyes rabja érezni kezdi, közeleg az idő, amikor már nem térhet vissza az életbe, ezek az önmaguk mértéke szerint élő egyének rendkívüli tetteket hajtanak végre. Az eme jelenség által megjelölteket sem életkor, sem származás, se nem, se társadalmi, politikai, vallási, faji hovatartozás, sem műveltségi fok, sem más társadalmi szociológiai kategória nem jellemzi. Az üzenetek rendkívüli világában élők eleinte világnézetüknek, életmódjuknak, lelki, testi alkatuknak megfelelően fogják föl helyzetüket. Tudományos vagy naiv materialista, lélektani, biológiai, fizikai, parapszichológiai, metafizikai, mágikus, vallási-misztikus vagy pszichedelikus magyarázatot keresnek, és ezeken keresztül kísérlik meg e különös adottság-képesség-jelenség-betegség hasznosítását. Ezek az emberek valahogyan mindig egymásra találnak és közösségeket alkotnak. Létezik egy, e furcsa második társadalmat irányító, szervező, uraló titkos társaság, mely tagjaival elfogadtatja ezt a szélsőséges létállapotot. A társaság tagjai odaadó szolgálatot folytatnak, áldozatokban találják meg életük és haláluk értelmét. Kaszinóval, sportegyesülettel, szabadegyetemmel, vállalkozásokkal s még ki tudja mi mindennel rendelkeznek. A közvélemény, a beavatatlan világ szinte semmit se tud róluk. Néhány kósza pletyka kelt szárnyra: szabadkőműves páholy, maffia, lobby, szekta, titkosszolgálat, aberráltak. Mindegyik föltevésben van némi igazság, ám valójában egyik sem helytálló és kielégítő e sorsközösség meghatározására. A normális környezet fölismerve a jelenséget vagy értetlenül viszonyul hozzá, vagy kirekeszti azt, akin észlelte, mint egy leprást, AIDS-est. Az ilyen ember félelmet, viszolygást is kelthet. A
