Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)

Stíluskereszteződés a barokk költészetben

A költemény szónoklat-jellege a 98—100. versszakban a legszembetűnőbb:

98 Mely útat választod, azt látnod kell immár, éltednek ideje rövidre fogott már, kívánod jutalmul örök boldogságod, vagy pokol tüzében boldogtalanságod.

99 Mi lészen ím sorsod, egyszer megszületvén, elkárhozol-é majd, vagy vár az öröklét?

Ha az örök áldás nem lészen a részed,

a pokolban bízvást töpörödve égsz el.

100 Kívánd tehát élted légyen az megáldott, ne vétkezz többé már, kérjed az irgalmot, hogy ím földrengéssel Isten reád sújtott, ó, te vétkes bűnös, ez a te irgalmod!

S még egy elem vall kétségtelenül a szöveg vallásos-operatív voltáról: a kényszerítés, megfélemlítés, borzalom mozzanatai. Hisz már a téma központját is ez képezi (földrengés). A földrengésnek már önmagában véve borzalomkeltő motívumát a nyelvi kibontakoztatás — a megfelelő szinonimák sokaságával s a borzalmat és pusztulást kifejező szóismétléssel — méginkább fokozza. Mint érdekességet idézhetjük a borzalomkeltés színes eszköztárából gyakoriságuk sorrendjében az alábbi kifejezéseket;

borzalmas (21), harag (17), földrengés (16), szörnyű (12), fájdalmas (10) félelem, jaj (6), reszket (5), kísérteti, borzalom, sújtás, nyomorult, megvetett, pokol (4) golyó, szigorú, sújtó, bosszú, büntetés, halál, bűz, pokolbeli tűz (3), ádáz, éget, szerencsétlen, süllyedt, elpusztul, ítélet, jajgatás, büntetés, átok, sátán (2), s további 70 hasonló jelentésű kifejezés (1).

A költemény 2500 szótári egységének kb. 240 szava, vagyis cca 10%, a horror kifejezése, miközben nem vettük figyelembe számos metonímiás és metaforikus kapcsolatuk révén az előbbiekkel rokonítható kifejezést.

Az ellenvetést, miszerint a „megfélemlítés” kifejezései a barokk művészet hagyományos kelléktárából valók, s nem kényszerűen a vallásos stílus jellemzői, az összefüggések teljessége, a téma és szerkezet „logikája” cáfolja. A költemény valamennyi összetevője a témaválasztástól kezdve a szövegalakító eljárásmód irányítását, a hittételeket, a borzalom hiperbolikus megidézését magába foglalva, a bűnöknek megbánására szólításig szemlátomást a vallásos hatás végett szerveződik.

Mindamellett nem állíthatjuk, mintha kifejezetten vallásos szöveggel volna dolgunk. Nem imádság, nem beszéd, nem ének. Az első versszakok, mégha számuk elenyésző is, a szövegbeli alany pusztán lírai helyzetéről vallanak. Sőt a 67—86. versszakban a lírai szubjektum még különneműségét is hangsúlyozza az isten küldöttjével szemben, s együttérzően azonosul a sújtott várossal és lakóival, felhánytorgatja a Mindenhatónak a büntetés szigorát, s a gyönyörű város utcáiban zajló örömteljes és víg napokra