Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)
Stíluskereszteződés a barokk költészetben Az Eszmélkedö emlékezés című poémában három funkcionális értelemben vett eljárásmódot mutathatunk ki: lírai vallomást és bölcselkedést (1., 15., 80. vsz.), elbeszélő elemeket is magába foglaló leírást (47, 48) és retorikai-hitszónoki intelmet (16, 87). E három stílusalkotó eljárásmód szövegbeli eloszlása a következő: lírai vallomás és reflexió (bölcselkedés): 1—7., 67—86., 104. vsz.; együtt 28 verszak; elbeszélő elemeket tartalmazó leírás: 24—30., 39—66. vsz.; együtt 35 vsz.; retorikai-hitszónoki intelem: 8—23., 31—38., 87—103. vsz.; 41 vsz. A szöveg különféleségének-változatosságának ez csupáncsak hozzávetőleges felmérése, a vershelyzet elemzése bonyolultabb kérdés. A különféleség, sokféleség jelenléte önmagában műfaji szempontból nem jelent ellentmondást, mivel amint fentebb idéztük, az alapvető eljárásmódhoz járulékosak is csatlakozhatnak. Szövegünk vizsgálatakor tehát elsősorban az alkalmazott eljárásmódok összeférhetőségének a kérdését kell tisztáznunk, valamint megállapítanunk, melyik közülük az alapvető. Mit tartunk a vers felépítésében meghatározónak? Mi okból és mi végett keletkezett a költemény? Mire irányul? Milyen a hatása? Mely szövegalakító eljárást kell meghatározónak minősítenünk benne? A szövegben műfaji meghatározására két jelzést találunk: a címben jelölteket (Eszmélkedö emlékezés) és a verses formát. A verses forma azonban műfaji vonatkozásában kettős, azt egyaránt felhasználhatja a líra és az epika is. A cím reflexív bölcselkedést jelöl. A bölcsleti elem az epikában csak járulékos, viszont a lírában az érzelmi vallomással és a leírással együtt az alapvető formák közé soroljuk. Ezek szerint úgy tűnik, mintha az adott esetben bölcseleti líráról lenne szó. A költemény valóban lírai keretbe foglalt: a teljes szöveg, a lírai és a nem lírai eljárásmódok egyaránt verses formájúak. Megállapításunk ugyan banális, ez nem jelenti azonban azt, mintha e tényállást mellőzhetnénk. Továbbá a lírai jellegű szövegalakítás a költemény szerkezetének központi szakaszaiban jelentkezik (az elején: 1—7. vsz., a középső szakaszban: 67—86. vsz. s a végén: 104. vsz.), s ebben kétséget kizáróan a meghatározó műfaji „szándék” megnyilatkozását kell látnunk. A „poéma” lírai foglalatában azonban van egy zavaró elem, amely bonyolultabbá teszi a vers funkciójának felfogását. A lírai bevezetés és a zárótétel terjedelme — nyolc versszak — az egész költemény száznégy strófájával szemben elenyészőnek mondható. Mintha csupán valami hagyományos kikötésnek tennénk eleget, „ürügyként”, „eszközként” szolgálva, s a tulajdonképpeni alkotó szándék másra irányulna. Az alkotás műfajiságát elemző vizsgálatunk azonban nem egészen korrekt. A költeményt felépítő eljárásmódok közt ugyanis az eltérés nem olyan mélyreható, hogy azokat kategoriális jellegükben osztályozhatnánk, s a szövegben egymástól szabatosan elhatárolhatóvá válnának. A költeményben a lírai részek nem nélkülözik a retorikait, az elbeszélő leírást pedig áthatja a líra és a retorikai jelleg, de a retorikai-hitszónoki sáv sem
