Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - KÁLNÁSSY TIBOR: Posztmodernizmus és vizuális költészet (tanulmány)

Posztmodernizmus és vizuális költészet

értelmezését mindenki saját maga kell hogy elvégezze. A posztmodernizmus vagy a poszt-posztmodernizmus tulajdonképpen a szabadság zsarnoksága és az elvi pluralizmus korszaka, ami vonatkoztatható a művésztre és annak értelmezésére is. Ilyen megközelítést igényelnek nemcsak az említett művek, hanem Bujdosó Alpár Irreverzibilia Zeneon (Párizs 1985), Petőcz András Non-figuratív (Párizs—Budapest 1989) és más, hasonló fogantatá- sű, az irodalom avagy művészet berkein belül maradó, öntörvényű, a szó legszorosabb értelmében immanens alkotások, kiáltványok, kísérletezések, ötletdús termékek is.

A csehszlovákiai magyar irodalomban Cselényi László kísérletei mutatnak némileg rokonságot a fent elemzett kompozíciókkal, de az ő szövegeiben nyoma sincs az önhermeneutikának, s ennek következtében megértésük, befogadásuk roppant erőfeszítést követel.

Igen figyelemreméltó az ún. érsekújvári csoport — mindenekelőtt Juhász R. József és Mészáros Ottó — munkássága is, amelyre már Magyarországon is, Csehszlovákiában is felfigyeltek.

Juhász R. József, akinek 1989-ben már önálló verskötete is megjelent (Korszerű szendvics címen), az „új művészet” több válfajával is kísérletezik (mail-art, vizuális költészet, hangvers és akcióművészet). Mindkét fiatal művész a performance jelentős képviselője, vagyis az olyan művészeté, amelynek az a lényege, hogy a szerző saját maga is részt vesz a szöveg előadásában, bemutatásában, mégpedig afféle „rendezői” és „színészi” vagy inkább előadói minőségben. A performance (előadás) a happening (történés) művészetre vezethető vissza, illetve abból fejlődött ki; ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a szerző közreműködésével előadott szövegeket általában az intermedialitás is jellemzi, azaz a szövegjelentések több csatornán keresztül jutnak el a befogadóhoz.

Irodalom

Derrida, Jacques: Grammatológia. Magyar Műhely, 27, 1989, 74. sz.,

29— 46.

Hegyi Loránd: Új szenzibilitás. Magvető, Budapest 1983.

Nagy Pál: — Másnak. Magyar Műhely, 73,1987,1. sz., 5—7.

Palavestra, Predrag: Postmodernizmus v literatúre (1). Nový život, 41, 1989, 3. sz., 204—207.

Petőcz András: Örökös Magyar Műhely-nosztalgia. Magyar Műhely, 73, 1987,1. sz., 8—9.

Plett, Heinrich F.: Ironie als stilrhetorisches Paradigma. Kodikas/Code, Volume, 4/5,1982, 1. sz., 75—89.

Valoch, Jirí: Vizuálne texty českých autorov (2). Nový život, 40,

1988,10. sz., 658—664.

Welsch, Wolfgang: „Postmoderná”. Romboid, 24, 1989, 6. sz., 102—116. Žmegač, Viktor: Postmoderná a román. Nový život, 41,1989, 1—2. sz., 74—85 sz.