Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XI. (esszé)

Könyvekről

amit ő üzent a világnak, a drága Lény, akit nem tudok megnevezni, hogy a jövőtől, vagyis az időtől azt reméli, hogy megtalálja az élete számára oly nélkülözhetetlen biztos pontot.

Idő. Idő. Idő.

Nyolc óra és negyven perc van szilveszter éjfeléig, s amint írom a megszentelő pillanatok rengetegében e szavakat, elmosolyodom e titokzatos magamba-feledkezésen. Azon, hogy voltaképpen azért írok az „időben”, hogy tökéletesen megszüntessem az időt, s találkozzam a lelkemnek oly kedves Lény hiányzó biztos pontjával, az örök jelennel, az időtlenség béklyókat oldó édenével.

Mert mi is az ember ideje? Azt szoktuk rá mondani: a bölcsőtől a koporsóig, az anyaöltől a sírig.

De most - most is -, nyolc és fél órával szilveszter éjjele előtt, s általában is, dantei értelemben, világosan, egyre világosabban áll előttem, hogy az emberélet útjának fele után nem „kifelé” - mint ahogy előtte sem „befelé”- megyünk az életből és életbe, hanem az egyre magasabbra emelkedő időtlenségbe, egy mindinkább megtisztuló, sorstalan lét rengetegébe, ahol már-már meg tudunk bocsátani öröktől fogva való ellenségünknek - önmagunknak.

Nyolc óra és tizenöt perc van szilveszter éjfeléig. Szobámba már nem süt be a Nap - magába ölelte a tengerző láthatár. Megtörtént az ezerkilencszázkilencvenegyes év utolsó naplementéje. Nyolc óra múlva egy újabb körét kezdi róni a Föld: mit is számít, hogy hányadikat - hiszen örök időkre rendeltetett.

Ami számít, az a biztos pont megtalálása; igazad van, kimondhatatlan életű, édes ismeretlen. S én azt mondom, kérdezd a földi élet közös ihletét, a megtisztított kultúrát, melyre árnyék nem vetül, ő felelni fog neked. Arra fog indítani, hogy te is, te istengyümölcse-édes, személyesen te is keresd a bizonyosságot, s ha tiszta szívedből ezt teszed, megtalálod és megéled az örök jelenlét feledhetetlen szépségét: azt az esztétikai-etikai-hitbeli szimbiózist, amely drámádnak vigaszt nyújt. Tudni fogod, hogy a biztos pont te vagy, hogy benned él és lélegzik a te kimondhatatlan valóságod - a szeretet időtlen szabadsága és a szabadság időtlen szeretete.

Novella A pont az útvesztőnél nemcsak egyszerűbb, de egyszerre reálisabb és fölfogbatatlanabb is. Ha világunk titkát lokalizálnom kellene, gondolkodás nélkül a pontot jelölném meg és nem az útvesztőt. Miként a mitológiában az útvesztő titka s titkának megoldása is: a labirintus közepe.