Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
DUBA GYULA Aztán felébredt és rádöbbent, hogy álmodott. A szobában egyedül van és a közeli ágyon nem alszik senki. Az éles felismerés azonban csak néhány másodpercig tarthatott, mert a következő pillanatban az álom helyett képzelete kezdett dolgozni, hogy megépítse a maga világát. Tušinsky úr ágyára szabálytalan halmokat és hullámvonalakat varázsolt, a pokróccal letakart, alvó test körvonalait, az ablakon át tompa holdfény vonta ezüstös fátyolba őket, az egész szoba szürke derengésben fürdött. Látomása olyan természetes volt, annyira megszokott, mint a régi emlékképek, a bensőséges és megélt valóság. Gált teljesen a hatalmába kerítette, szinte önmagával is szembeállította és arra késztette, hogy halkan megszólaljon — meg kell szólalnia, különben valami jóvátehetetlen történik — és néven szóllítsa az ágyon pihenő, hullámos halmot: Tušinsky úr... počujete? Hát újra itt van, Tušinsky úr? Álmai és látomásai arra késztették, hogy a kihallgatások közben és az ítéletek után kialakult helyzetet újból és újból átgondolja. Háromszor hallgatták ki a nyomozók, az utolsó beszélgetésre — beszélgetésnek nevezték a kihallgatást — tolmácsot is hoztak, hogy Gál minél pontosabban fejezze ki magát és árnyaltan, apró részleteire is kiterjedően elmondhassa az igazságot. Tudtára adták annak a lehetőségét is, hogy a főtárgyalásra tanúként megidézik, de ez számára ismeretlen okokból elmaradt. (A nyelvi nehézségeim révén nem feleltem meg egy látványos és meggyőző per követelményeinek, gondolta sokkal később Gál.) A nyomozók türelmesek ővele szemben, nem bántják, egy esetben történt meg, hogy a vizsgálatot vezető tiszt — megfeszített figyelemmel hallgatva Gál nehézkes, tört szlovák mondatait — ideges lett és rákiáltott: „Čo si ty, človeče, tálján?!” (Mi vagy te ember, tálján?!) Sokszor el kellett ismételnie, hogyan mentek azon a hajnalon műszakra Tušinsky úrral és miként látták meg az első halottat. Gál később döbbent rá, hogy az előttük elsuhanó, alig látott teherautóról nem kérdezik, és amikor magától megemlítette, mintha nem hallották volna; a titokzatos Praga jelenléte és szerepe láthatóan kevéssé érdekelte őket. Az utolsó kihallgatáson, melyen a tolmács is részt vett, már szinte csak Tušinsky úrról kérdezték. Milyen ember? Miről beszélgetett Gállal? Mi a véleménye a gyári munkások életéről és a munkáshatalomról? Mint mondott szobatársa a szocializmusról? Gál Tušinsky urat derék, jólelkű embernek jellemezte, olyan kiváló szakembernek, aki csak a munkájának és a családjának él. Politikai nézeteit illetően erősen demokratikus érzelmű, ez láthatóan felkeltette a nyomozók érdeklődését. Milyen értelemben demokrata? Hogyan értelmezi a népi demokráciát? A kérdésekre nem adott pontos választ, egyszerűen így érzi, aztán abból is gondolja, hogy a szobatársa mindenről becsületesen és igazságosan beszélt, s Gál tudomása szerint a Demokrata Párt tagja volt. Aztán már nem kérdezték tovább. Aláírattak vele egy nyilatkozatot, vagy amolyan fogadalmat, hogy a nyomozók kérdéseit
