Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)
Zseblámpafényben Hiába, pénz nélkül nem vissznek_Ausztrhiába! Hát pezsegj lelkem.1 íPepszivem dobogj 1 Inspirálnak.a vásott csillagotq a tiszta téli égen szétdobált, foszforeszkáló műfogsorokj. Még egy kocsi, még egy-, tovább nem számolom. Szégyellem, fia átremeg felém a szánalom. fújhat a szél, hullhat a hó, jöhet bármiJ fázom... Ha és? 'Egyik, zsebembe Vas István, a másikban Kosztolányi íBeléjük. pillantok. — két integetés közt — zseblámpafénynél Szélén az országúinak. többet nem reméltél Pezsegj lelkemJ Tepszívem dobogj! Tovább nem vároki induloki gyalog megyek, tovább. Várnak, rám vigasztaló alkoholoké talán meleg szobák. fázol költő?-Örök. potyautas- Vésd eszedbe: a sors téged kjs pohárral mérti
/
