Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)
Igazodások céljaikat csak hasonló módon, barbár tekintetnélküliséggel, háborúval tudják és próbálják elérni. Veszélyben a kultúra, mert veszélyben a béke. A fasizmus egyetlenegy kiélési formát, megnyilatkozást ismer: a háborút. Minden ezért van, minden ezt szolgálja és minden, ami ennek útjában áll: akadály és ellenség, amit el kell pusztítani. A német fasizmus népek és nemzetek, emberkapcsolatok és világnézetek, könyvtárak, nyelvek és fajok, városok és falvak, házak és vetések tapodója és tagadója, égetője, pusztítója és gyilkosa volt. Párizstól Moszkváig, Narviktól Tuniszig emberek és négyzetméterek milliói tudják és mondják, hogy mi volt a német fasizmus. Nincs nép, család, egyén, alkotás és föld, mely ne érezte volna a német csizma tapadó ritmusát, mely ne adózott volna élettel és anyaggal e gyilkos rabló szorításának. Borzalmas a fasizmus halállistája. Világkatasztrófa írta, az emberiség szenvedte. És ez a világ most szó nélkül tűrné a borzalom feltámasztását, útnak indítását? A német militarizmus már kétszer rántotta a világháború katasztrófájába az emberiséget, micsoda emberek azok, akik a múltnak e gyilkos borzalmát új életre injekciózzák, micsoda hatalmi cinizmus, mely ezt a gyilkos valóságot újra világgá szabadítja? Német tanú felel erre, tetemrehívóan, az antifasizmus nagy halottja, Heinrich Mann: „Egyfajta emberek akarják ezt, a bigott hatalomimádók, a borzalom kéjelgői, az öldöklés megszállottjai, az értelem és az emberiség örök ellenlábasaiként!” A kultúra delegáltjaiként gyűltünk itt össze. Maradjunk tehát a kultúra síkján, ott, ahol könyv és ember egyet jelentenek: az értelem emberségét, a gondolat igazát. És ez a fasizmus legnagyobb ellensége. Ahol a mozgatóerő a barbarizmus tekintetnélkülisége, ott az értelem könyve, embere és olvasója egyformán halálra van ítélve. A német fasizmus hatalomrajutásakor könyvégetéssel képesztette el a világot. Másképp nem tehetett. A berlini könyvmáglya az értelemnek és emberségnek, tehát a kultúrának szóló hadüzenet volt. Fasismus háborút másképp nem indíthat. Előbb a gondolatot kell megölni, hogy emberekből gyilkosok lehessenek. A fasizmusban az embergyilkolást kell, hogy megelőzze a könyvgyilkolás. Csak könyvgyilkosból lehet embergyilkos. Aki az egyikre képes, az a másikat is megteszi. A berlini könyvmáglyától nyílegyenes út vezet az oswiecimi emberkemencékhez. Nincs különbség! A barbarizmus elképesztő logikája hozta létre mindkettőt: a könyv- és ember gyilkolást. Csak aki félredobja a szellem felelősségtudatát, csak aki megakasztja a kultúra hivatását, emberjobbító, embererősítő szerepét, szabadíthatja újra a világra a gonosz démonait: a háborút!
