Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KULCSÁR FERENC: Imádságok X. (esszé)
Imádságok X. És ma? Ki ne tudná? Önnön létének legmélyén mindig és mindenki tudja: a haza — szabadság. Az a hely, ahol az egyetemes emberi elgondolható, kimondható és megvalósítható. Az a kimeríthetetlen ihlet, amely teret nyit az élet növekedésének; jövőt ad, Eljövőt: az Élet szellemének megfelelően végtelen lehetőséget. Mire? MINDENRE. íme, a megtalált Szó, a megtalált és megtisztított Ige, itt áll előttünk, lehántva róla dogma, tabu, eszme, sárba húzó anyag és szolgaság: ragyog, mint a megvilágosító Abszolútum tudatunk és létünk mélyén. S fényében milyen pontosan látható az Ember, a halottak millióinak hídján álló Ember, a világegyetem szívében álló Ember, aki mégis és mindenek dacára felismeri, hogy ő a történelem: az idők célja és értelme! S ez a felismerés: MINDEN. Igen, mert általa etikai világosság járja át belső és külső világunkat; valamiféle ontológiai Jó frissítő szellőjébe kerülünk, s látókká leszünk: megérezzük, hogy szabadságokból vagyunk teremtve, szellemből és gondolatból, s ez árad ki belőlünk, ez a rendezett világosság a világra, hogy egy önmagunknál nagyobb valóság legyen köztünk jelen és haladjon előre, végtelen emberi szolidaritás által. De ne szóljunk angyalok, hanem emberek nyelvén! A haza szüntelen és kölcsönös erőfeszítés, hogy egyensúlyban maradjon a sokaság egysége és az egység sokasága, ez a kétféle, de egyminőségű méltóság. Vagyis a haza: a személyes és az egyetemes szerelmes ölelkezése, az emberi méltóságok és szabadságok szolidáris egymás mellettisége. Igen, a haza: az etnikai, a nacionális meghaladása az etikai által. Végső soron tehát a haza: minőség. Olyan minőség, mely minden súlyos próbát kiáll, mert szabadságba nyitott, előre irányuló; vagyis toleráns, nem direktül determináló; szellemi, nem pedig anyagi. Olvasható a Bibliában egy csodálatos történet; tömörségével példaadó, tartalmával útmutató. így hangzik: Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. Ennyit mond róla Mózes első könyve, a Börésit, a keletkezés és születés Igéje; mindössze ennyit, de ez — MINDEN. Ne keressünk most szavakat e végtelenül forró szimbólum kibontására, mégis, annyit mondjunk el: Isten tökéletességet kíván az embertől (Én a mindenható Isten vagyok, járj énelöttem, és légy tökéletes.), holott tudjuk, hogy az ember sosem lehet sem igazán jó, sem igazán tökéletes, mert jó és tökéletes csak az Isten .(Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.) A lehetetlent kéri hát Isten az embertől? Igen. Noé Isten Igéje által, teljes hitbeli átadással igyekszik Istenhez közelíteni, mégpedig állandósult egyidejűséggel, ezért lelki fejlődése minden fokán
