Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - MAYER JUDIT: Helyreigazítások
Helyreigazítások államelnökhöz. Dr. Wagner közölte Esterházy János húgával, Miczielszkiné Esterházy Máriával, hogy írassanak új kegyelmi kérvényt. Ezt dr. Balogh Dénes Árpád írta meg, és vitte be Esterházy Jánoshoz aláíratni. Esterházy akkor már a törvényszék Kertész utcai épületében volt. Balogh Dénes Árpád őszinte megrendüléssel beszélt nekem erről a látogatásról. A kegyelmi kérvénnyel aztán Miczielszkiné utazott Prágába a család jó ismerősének, Prisender Emilnek a kíséretében, aki Vavro Šrobár miniszter személlyes jó barátja volt. Mint később egybehangzón elmondták: Šrobár miniszter azonnal vállalta, hogy elmegy az államelnökhöz, Klement Gottwaldhoz. Visszatérve elmondta, hogy magával vitte dr. Ján Ševčíket, a csehszlovák kormány akkori alelnökét, s ketten együtt arra kérték Gottwald elnököt: ne legyen politikai ügyben már több kivégzés Szlovákiában, ezt ők mint szlovák miniszterek kérik. Az elnök megígérte, hogy kegyelmet ad Esterházy Jánosnak, büntetését életfogytiglani börtönre változtatva. 239.1. — végig Egyáltalán nem biztos, hogy Esterházytól „meg akartak szabadulni”, mert „a csehszlovák kormány számára kínos volt a jelenléte”. Súlyos betegsége miatt szállították át a Kertész utcai börtönből nem a „Koch szanatóriumba”, hanem a Miletič utcai járványkórház tüdőosztályára. Való igaz, hogy be lehetett ott hozzá jutni, mert nem őrizték valami szigorúan. Tudok róla, hogy többen is jártak nála. Ami dr. Czibók Jánost illeti, lehet, hogy járt Esterházynál a Miletič utcai járványkórházban. Dr. Husák és dr. Czibók kapcsolatait természetesen nem ismerem, egy azonban bizonyos: Gustav Husáknak a Szlovák Állam idején nem volt Pozsonyban saját ügyvédi irodája (egy szállítócég — Zväz slovenských špeditérov — alkalmazottjaként dolgozott 1943-tól egészen a felkelésig). A kb. hetven gépelt oldalt (!) Kitevő napló létezéséről sohasem hallottam sem Esterházy hozzátartozóitól, sem Prisender Emiltől. Az még elképzelhető, hogy hozzájutott a saját (itteni) kihallgatási jegyzőkönyvének egy másolatához, de hogy géppel írott naplója lett volna, az eléggé hihetetlen. Ha pedig volt, miért nem adta oda családja tagjainak? Hogy Karéi Koch professzor próbált-e valamit tenni 1949-ben Esterházy János érdekében, azt nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy Karéi Koch az 1948-as államfordulat után távolról sem volt már olyan tekintélyes személyiség, mint azelőtt. (Később perbe is fogták, s hosszú éveket töltött börtönben.) Esterházyt tudtommal nem Koch, hanem mások biztatták szökésre. Az, hogy ő ezt visszautasította, tény. Azt mondta: nem akar senkit bajba keverni, és elviseli, amit Isten akaratából rámért a sors. A Miletič utcai kórházból néhány heti gyógykezelés után — állítólag egy másik rab szökése miatt — Esterházyt a lipótvári börtönbe szállították. Ezzel kezdődött további, közel nyolc évig tartó kálváriája. Ez alatt az idő alatt egyik börtönből a másikba helyezték, mert „rossz hatással van rabtársaira”.
