Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - HIZSNYAN GÉZA: Vágyaink színháza (kritika)
Vágyaink színháza elmondja, neki (Blanchenak) talán nem fog tetszeni, előre mentegetőzik, de hozzáteszi: „a barátai közül ő az egyetlen, aki karriert csinálhat”. Ez is egy „élethazugság", ami elviselhetővé teszi Stella számára mostani életét. Hogy a lelkében nincs minden rendben, azt éppen a hazaküldött hazugságai igazolják, s az, hogy családjával igyekezett a kapcsolatot — a nagy távolságra hivatkozva — a minimumra csökkenteni. A nehezen kialakított egyensúlyt robbantja szét Blanche érkezése. Stella tragédiája, hogy — mint a dráma talán egyetlen kompromisszumokra, alkalmazkodásra képes szereplőjét — egyértelmű állásfoglalásra, választásra kényszerítik, s ez lelke egyik felének föladását jelenti, amit természetesen nem vészelhet át lelki sérülés nélkül. A fentiek szellemében Stanley sem a megtestesült gonosz. Kisebbségi sorból érkezett (gyakran bizonygatja, „ő nem polák, hiszen a lengyelek nem polákok”, különben is ő már itt született, tősgyökeres amerikai — mindez egyfajta komplexusra utal), s a lenézett kisebbségi helyzetét sokszor volt kénytelen megszenvedni. Nem véletlen, hogy egész környezete valamilyen módon kisebbségi sorban élő emberekből áll. Ráadásul feleségével szemben is lehetnek komplexusai annak származása és műveltsége miatt. Talán ezért gyűlöli már eleve az asszony családját. Védekezésül alakítja ki az erős férfi, az öntudatos hím, a „vezéralak” (ha csupán a tekecsapat kapitánya és a pókerpartik leghangosabbjaként lehet is vezér) figuráját. Tudja, hogy feleségére elsősorban a szexualitáson keresztül van hatással, s ezt ki is használja minden lehetséges alkalommal (pl. a felesége megverését követően). Blanche érkezése összeomlással fenyegeti jól felépített látszatboldogságát, föltépi a komplexusai okozta sebeket ("polákság" és műveletlenség), ezt ösztönösen megérzi, s mivel ő az erősebb, agresszívabb alkat, kíméletlenül elpusztítja ellenfelét. Stanley talán legnagyobb tragédiája, hogy a szép iránti vágy (és a hatalmas szeretetvágy) őbenne is meglenne, csakhogy ő soha nem találkozhatott a széppel, nemessel, ezek élvezetétől, megismerésétől megfosztotta őt az élet s a maga által erőszakosan kialakított világban ezeknek a lelki igényeknek ezért nem juthatott hely. A négyes negyedik tagja, Mitch szintén súlyosan sérült lélek. Anyjától való már-már kóros lelki függősége miatt eddig képtelen volt saját életét alakítani, s most az anyja elvesztésének egyre szorítóbb, egyre közelebbi fenyegetésével a háta mögött görcsösen igyekszik megragadni az első — és egyetlen — kínálkozó esélyt. A szépség iránti vonzalmuk, s csillapíthatatlan szeretetéhségük sodorja őket Blanche-sal egymás karjaiba s mindkettő az egyetlen esélyt jelenti a másik számára. Ezt dúlja föl Stanley a saját világának védelmében. Az egymásra találó, boldog Blanche és Mitch közelében Stella sem maradhatna Stanley föltétlen és fönntartások nélküli imádója és maradéktalanul boldog(nak mutatkozó) feleség. Stanley ezt is ösztönösen, tudat alatt érzékeli és ezért zúzza szét a Blache—Mitch kapcsolatot.
