Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - ARDAMICA ZORÁN: Pillanatvadász (vers); „Undorgrund” (szöveg)
ARDAMICA ZORÁN ugyanis — szégyen, nem szégyen — még van agyam) megértettem, amit Madách és Ádám. (Ilyen alapon én is megérthettem). Landoltam. A reális világban. Ettől még a másnaposság is jobb. Valahogy úgy éreztem magam, mint egy felszántott lótetyű (hármaseke, borona meg tárcsa meg henger). Is. Is, is, is... Grunddá kellett változtatnom, hogy kibírjam ezt az idegenül természetes (élet?)teret. Hjakéremanagyvilág! (hármaseke, borona meg tárcsa meg henger) „Undorgrund”. Lóóteetyűűűű !!!
/
