Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
Halál hajnalban még megalázóbb állapot. Nem tud kilépni önmagából, hogy sétára induljon az éjszakában! A képzelet nem tud közömbös lenni, hiába húzza fejére a pokrócot, mégis hallja és átéli, de ha nem is hallaná, képzeletében megjelenne, ahogy Tušinsky úr és fehérbőrű asszonya a gyönyör legmagasabb fokára jut, s bár hangjuk visszafojtják, halk neszeik kényszerű csendje csupa érzékiség. Ki hinné a gömbölyded asszonykáról, hogy ilyen szenvedélyes, szinte élveteg?! Szeretkezz időben és nem késünk el!, gondolta Gál.
/
