Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
Halál hajnalban műszakra igyekvők sötétben indultak munkába, éppen virradni kezdett, mire a II. csarnokba értek. Gál úgy érezte, hogy a ködös-nyirkos kora tavaszi reggelektől a holdfényes éjszakák és csikorgó fagyok is elviselhetőbbek voltak. Nehezen szokta meg a műszakok változásával járó biológiai ritmusváltást. Állandóan fáradt és álmos, krónikus kimerültségéhez a gyakori éhezés is hozzájárul. Tušinsky úr pedig megerősítette abban a hitében, hogy az üzemben dolgozó lányok — munkások és hivatalnokok egyaránt — a környék falvainak női általában nem hajlamosak a felelőtlen életmódra és könnyű ismerkedésre. Falusi hagyományok és vallásos dogmák erkölcsi törvényei szerint élnek, háziasak és becsületesek, nőkként szemérmesek, nem könnyűvérűk, anyának valók. A jól bebiztosított és rendezett családi élet eszménye fűti őket, komoly ismeretségekre vágynak, megbízható élettársat keresnek. A felelőtlen testi örömöket visszautasítják, a könnyűvérűséget megvetik! Kalandok csábítása nem vonzza őket. A férfiak ismerik azokat, néhányukat, akik mások, és az arra rászorulók rövid időre összeállnak velük, aztán elhagyják őket. De a férfiak még arról sincsenek jó véleménnyel, aki ezekre a lányokra szorul. Szajhák ezek, bár nem pénzért árulják testüket, forró a vérük, szabadosak és a szégyent nem ismerik, ilyen a természetük. Talán nagy csalódások érték a múltban őket, ki láthatna a lekükbe, ha van még lelkűk? Senki nem tudja róluk, mikor és miért kezdtek ilyen éleltmódot, de már nincs lehetőségük megváltozni, mert a férfiak nem veszik őket komolyan. Tušinsky úr fejtegetéseinek a hatására, de más okokból is, Gál már biztosan tudta, hogy a Báró oldalán sosem lesz híres jampec Plzeňben. Nagyon élesen és riasztóan megérezte az elérhető kalandok szegényességét. Hitte volna a Báróról, amikor megismerte, hogy ilyen női vannak? A nagy várakozás és tervezgetés idején, Atagyarmatán más képeket álmodott a gyárról és a gépekről! Uramisten, mennyi szép álmot és nagy tervet képzelt el az életről! Nem kerülhet olyan helyzetbe, amilyenbe a Báró! Rudi koldus, a vágyak és igények megalázott balekje. Honnan van benne ennyi igénytelen nagyravágyás? A rideg tavasz önkényét és a Gálban mindjobban elterpeszkedő magányosság érzését — amelyet Mišo Hulvát oktalan gyűlöletének számos mindennapi megnyilvánulása súlyosbított — váratlan esemény fokozta drámává. Gál olyan körülmények között találta magát szemben az értelmetlen és megmagyarázhatatlan halállal, mely mód megrendítette és későbbi sorsára meghatározóan kihatott. A tragikus események előzményei és körülményei nagyon gyakran természetesek és érdektelenk. Később, amikor visszaemlékezett arra a hajnalra, és képzeletében ismét átélte az eseményeket, hogy újra átgondolva megértse az összefüggéseket, úgy látta, hogy a legnagyobb dráma is gyakran oktalan lehet. Azt azonban megállapította, és a későbbi évek története megerősítette ebben, hogy élete egyik döntő élményét élte meg és — a véletlen folytán — csodaszerűen élte túl azon a hajnalon.
