Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
Halál hajnalban tovább! Azok a lányok mindig várnak és mindig kívánnak valakit, gyönyörű ott az élet, Gál! A német lányokról sokat hallottam, gyakran magányosak és határozott férfit keresnek, rengeteget beszéltek róluk a gömöri deportáltak. Tőlük tudom, hogy a német lányok is nagyon kedvelik a magyar srácokat, velem jössz Plzeňbe, ha van eszed, testvér! Gál egy pillanatig sem hitt neki, nagy tervei mégis megragadták képzeletét. Sajnálta a Bárót nyilvánvaló öncsalásáért, de irigyelte önmagába vetett hitét. Volt valami hősies a jellemében az egyszerű életre születettek azon hősiességéből, akik nem törnek fel a magasba, mert erre nincs lehetőségük, hanem a magasságokat kényszerítik földközelbe, lehúzzák magukhoz és így válnak részeseivé. Nem világcsalók s nem is bolondok, emberek ők, akik vágyakoznak, de ismerik a számukra kijelölt határokat, számon tartják csökkentett lehetőségeiket és beérik velük. — Az ügyet már holnap beindítom — hangja töprengő lett s némileg átszellemült, lám, a kemény férfi, magáról megfeledkezve a szebb jövő lehetőségeiről ábrándozik —, az igazgatóságra kérvényt adok be, hogy helyezzenek át az anyavállalathoz. Szidónia a személyzeti osztályon dolgozik, a drága Szid, biztos segít! Istenem, sóhajtott Gál, már csak ez kellett, Szidónia nevét említeni! Mert a név hallatára képzelete meglódult és vágtatni kezdett, s az eredmény azzal járt, hogy Gál valósággal felröhögött. A rohanó képzelet elébe varázsolta a semmiből egy minden mértéken felül csúnya, szinte elviselhetetlenül kellemetlen külsejű, fiatal nő látomását. A rémség a Báró mellé az ágyra ült, és átható tekintettel bámulta Gált, mintha azt mondaná: tűnj el, te csibész! Ő csodatevő Szidónia, az isteni Szidi, aki majd segít! Más nem lehet. Ezt bizonyítja a tapasztalás, mely szerint Rudi-Bárónak nincs elviselhető külsejű nőismerőse! Örvényként vonzzák őt a már-már bűnösen elviselhetetlen külsővel bíró leányzók! Míg mindezeket végiggondolta, Gál bensőjében már fészkelődött a másik énje, nyugtalankodott a kis fickó, hogy jókedvűen és cinikusan tovább torzítsa a látomást. A kialakuló helyzet nagyobb drmámaisága és még abszurdabb kiteljesedése érdekében Gál képzelete kedveskedő gesztusokra és közeledő mozdulatokra késztette Szidóniát. Ennek következtében Tušinsky úr szerény vaságya groteszk színpaddá változott. Gál szívszorító kárörömmel, ám tagadhatatlan csodálattal, melyből álnok ízek sem hiányoztak, szemlélte az ellentmondásos végletek együttlétét és keveredését. Látta a Báró nagyra törő terveinek és lelkes álmainak, melyeket férfias külseje meggyőzően alátámasztott, képzelgéseinek komikumát, megfigyelte ábrándozásainak szörnyűséges érvénytelenségét a kiábrándító valóság tükrében, vagyis a hányingerre késztető Szidónia tőszomszédságában. S a végleteket még tovább növelte — bár nem jókedvében gyakarolva a könnyű káröröm és az olcsón szerzett fensőbbségesség szégyenletes bűnét! —, bekapcsolta Tušinsky úr rádióját és nagyvilági zenét keresett. A valódi New Orleans-i dzsessz úgy robbant küzéjük, mint a legtüzesebb harci induló, pisztronok és
