Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - GYŐRY ATTILA: Fehér Babák Takarodója (szöveg)

Fehér Babák Takarodója

Ez a Móni, amilyen tiszta cigány volt, annyira relytélyes. Nem járt koszosán, mint a többi, szép volt, elutasító és értelmes.

... ügyetlenül, aztán egyre biztosabban egymásba fonódott, hogy nyelveik önálló életre keljenek...

Alighogy széjjelnéztek, Vilma néni már meghozta a hideg, mócsingos pörköltet.

— Képzeld Vilma néni, ez a hülye megint ír... a volt nőiről... — újságoltla T. A. barátja a maszk színűre festett pincérnőnek.

— Engem nem veszel be, fiatalúr? — kérdezte Vilma néni, felszolgálva az ételt, nagyokat pislantva.

— Jaj, ha húsz évvel fiatalabb volnál Vilma tante, isten bizony a makkom alá vennélek... de így?... kockáztatta meg tréfásan T. A. és elhúzta a fejét a várható nyakleves elől. Vilma néninek kocsmaszerte finom nyaklevesei voltak, ezt mindenki tudta...

Másnap T. A. végérvényesen megfogadta a tükörben, hogy többet feléje sem néz annak a szeméttelepnek, egyáltalán, nem is tudja, hogy mi húzza őt annyira oda?

Érdekes, ez a szabad, önpusztító munkastílusa T. A.-t valahogy megtorpedózta, cinizmusa dicshimnuszokat zengett agya sötétebbik oldalának, hogy a másik fele a szégyen pocsolyájában érezze magát, s körmöket meresztve...

... talán betekintést nyerhetnénk T. A. kamaszodó éveibe, de ezek a kalandozások a mi szempontunkból nem lehetnek érdekesek... A lányok jöttek-mentek T: A. életében, annál is inkább, mert T. A. végre felismerte azt a hátborzongató gyönyört, amit csak egy nő tud adni a férfinak... T. A. így szívta magába azt a sóvárgást, azt a vágyat, ami megpecsételte sorsát — hogy örökre a nők bódulatában éljen...

Meg kell azonban jegyezni, hogy noha T. A.-nak már volt némi tapasztalata...

... hosszú hajat növesztett, rockkoncertek állandó látogatója lett, jógázott, Buddháról, a zenéről, a taoról, a fasizmusról, a nőkről, az irodalomról regélt félrészegen a kocsmákban, szóval lassan-lassan, de haladt előre...