Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között
Remény és félelem között műhelyébe folyik. Politikusaink is úgy kerültek be a politikai életbe, hogy odakerülésüket nem előzte meg felkészülés. Nagyon gyorsan a hatalom közelébe kerültek, se nem tudnak élni vele, öncél számunkra a hatalom, nem valami érdekében gyakorolják. A cseheket a fehérhegyi csata után nem úgy fejezték le, mint a magyar kisebbséget, hanem sokkal tragikusabban. A cseh nemességet és értelmiséget a szó szoros értelmében kipusztították. S ami ez után a „lefejezés” után történt, az már közhely, de tanulságos közhely. 150-200 éven keresztül a csehek a történelem felszíne alatt azzal az aprómunkával készültek majdani történelmi szerepükre, amely aprómunka nálunk teljességgel ismeretlen fogalom. Azt hiszem, tanulhatnánk tőlük. Nekünk is többet kellene foglalkoznunk iskoláinkkal s a családdal, š kevesebbet a közélet, a politika intézményeivel. Röviden többet az emberrel, s kevesebbet az „emberiséggel”. S ennek érdekében újra kellene tanulnunk a múltat, a történelmet. Clementis mondta: óvakodjatok azoktól a politikusoktól, akik nem idézik nemzetünk és az emberiség történelmének nagyjait. Kérdezem, mikor hangzott el a szlovák parlament magyar politikusainak szájából magyar irodalmi vagy történelmi havatkozás? Grendel L. — Az egyetem kérdéséhez szeretnék még röviden visszatérni. Úgy tűnik valahol ez a 22-es csapdája. Egyrészt egyesek szerin nincs elég ember, aki tanítson az egyetemen, másrészt ha nem lesz egyetem vagy főiskola akkor nem lesz elég pedagógus, aki tanítson az alap és középiskolákon. Itt bezárul a kör, itt jelentkezik az egészségtelen társadalmi struktúra, a hiány. Nagyon pontosak kéne látni a helyzetet amiben vagyunk, hogy tudjunk megfelelően lépni, dönteni. Pontos és hiteles információ, helyzetelemzés nélkül nem lehet helyes döntéseket hozni. Ne vizsgáljuk a politikai szándékokat, nézzük csak az alapanyagokat. Hol vannak azok az alapanyagok? Mire tudnak építeni a magyar politikai mozgalmak amikor az egyes szakterületek kérdéseiről beszélnek, főleg ezek a kisebbségi betüle- teiről. Tudjuk vannak hivatalos anyagok, s azt is hogy ezeket nem lehet főleg a kisebbségi kérdésekben fenntarások nélkül elfogadni. Sok mindent kell párhuzamosan csinálni, nekünk itt kell, ezek között a viszonyok között megteremteni kultúránkat, s megszervezni életünket, s ehhez intézményekre van szükségünk. Tőzsér Á. — Nagyon nem szeretném, ha mondandómnak az lett volna kicsengése, hogy én nem akarok Komáromban egyetemet vagy főiskolát. Nemrégen mondtam a nyitra László Bélának, hogy ha Komáromban meglesz az első, aki oda jelentkezzem oktatónak. De ne tegyünk mindent függővé az intézmények megszületésétől vagy meg nem születésétől, bizonyos értelemben az egyetlen ember is intézmény... Szellem nélkül nem megy Grendel L. — Abban mégiscsak hajlok Tőzsér Árpád véleményére és egyetértek vele, hogy hiába teremtünk meg mi, egy mainál sokkal
