Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között

DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN

hivatalos nyelvvé, államnyelvvé nyilvánítására irányuló törekvés, amelyre a nemzetiségek érzékenyen reagáltak, s a saját területeiken önkormányzati jogokat kívántak. Visszamenve Kováéhoz: azt nem tudom, mi volt hamaros pálfordulásának a fő oka, és mi okozta a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak a nemzetiségi kérdésben való meghátrálását. Valószínűleg az a szörnyű ellenségkép játszott itt közre, amit a nacionalista erők alakítottak ki a magyarságról, de a háttérben a Matica kemény nyomása is szerepet játszhatott. Én meg voltam döbbenve, hogy amikor a Maticás nyelvtörvény borzolta az idegeket a szlovák parlamentben és azon kívül, erre Európa és a világ nem figyelt fel. Sajnos, úgy tűnik, púp vagyunk a Nyugat hátán, pedig, véleményem szerint, a kisebbségi jogok az emberi jogoknak azt a részét képezik, ahol legjobban lehet demonstrálni azt, hogy van jogérzékünk és akaratunk érvényt szerezni a jogoknak.

Hazai kisebbségkutatás?

Gyurgyík L. — Kiegészíteném, azt amit a tanár úr mondott. Az egyik oldalon volt egy kísérlet egy egyetemi intézmény létrehozására. A köztudatban továbbra is benne van, hogy egy felsőfokú intézményért, ha más formában is, de lépéseket kell tenni. De van itt egy másik vetület is. Az egyik politikai mozgalom részéről volt egy „altató politika” — talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés —, mely beígérte egy kisebbségi, nemzetiségi tudományos intézet létrejöttét, kormánytámogatással, amelyről azóta sincs semmi kézzelfogható információ. Végső soron egy 5-6 fős kisebbségi „kutatóintézet”, jobb szóval kutatócsoport megteremtése anyagilag biztosítható lett volna — elvileg — a 3 politikai mozgalom szponzorálásával. A kezdéshez, az induláshoz szükséges anyagi háttér mindenképpen. Egy működő intézményt eredményei minősítenek, s egy hatékony, eredményeket felmutató intézet esetében a pénzhiány nem áthághatatlan akadály.

Requiem a magyar felsőoktatásért?

Gyurcsík I. — Anélkül, hogy itt értékelném bármely mozgalom tevékenységét, azt kell mondanom, a magyar felsőoktatási intézmény létrehozása kapcsán az „oszd meg és uralkodj” elve is érvényesült. Ezt a kérdést másként lehetett és kellett volna megoldani. Amikor az válik meghatározóvá, hogy ki jön az ötlettel, és nem az, hogy mi az ötlet, akkor az ügy vész el, s félek, hogy jelenleg a kisebbségi tudományos kutatás kérdése is hasonló buktatók előtt áll, annak ellenére, hogy pl. a demográfiai, gazdasági, ökológiai, oktatási helyzetünk feltérképezése nem történhet pártpolitikai vagy ideológiai szempontoknak alárendelten.

Tudom, minden külföldi példa sántít, de talán nem érdektelen megemlíteni a finnországi svédek és a dél-tiroli németajkú népcsoport politikai szerveződéseit — s tudtommal egyiküket sem vádolták meg totalizmussal és a kisebbségen belüli egypártrendszerre való törekvéssel —, melyek tömörítik az adott kisebbség (mindkét esetben kb. 300 ezer főről van szó) 80-86 %-át. Például a finnországi Svéd Néppárt, a Liberális Internacionálé