Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között
Remény és félelem között Gyurcsík I. — 1989 novembere után a politikai pluralizálódás, ami kétségtelenül pozitív momentum, a szlovákiai magyarság közéletében számos hiányosságot is eredményezett. Nem alakult ki az érdekeket és értékeket tisztázó párbeszéd, szinte rögtön politikai felhangot kapott bármilyen kezdeményezés, s az ilyen megosztottság akadályozta alapvető kérdésekben a nézetek egyeztetését. Több mint két év telt el a változások óta, s ez a túlpolitizálódás megakadályozta azt, hogy érdemleges párbeszéd alakuljon ki, hogy az értelmiség megfogalmazza azokat az értékeket, melyeket át kell mentenie, hogy meghatározza szerepét az értékek tudatosításában, megőrzésében. A csehszlovákiai magyarság szempontjából mely értékek megőrzését tartják fontosnak? Az állam, a társadalom, a kisebbség és a polgár szempontjából milyen értékeket tartanak meghatáro- zóaknak? A múlt értékei Turczel L. — A szellemi értékek közül csak azokra szorítkozom, amelyeket, a csehszlovákiai magyarság 1918-tól napjainkig alakított ki. Ezek egy része ma már problematikussá vált. Problematikussá váltak elsősorban az utolsó 40 évben született értékek, amiről itt nem kell különösen, részletezően beszélni, hisz e téma agyon van koptatva. A ránk erőszakolt és a velünk szemben alkalmazott dogmatikus hagyománypolitika okozta aztán azt, hogy a két háború közötti értékek is eltorzultak. Ezzel a kérdéssel én Fábry és az irodalomtörténetírásunk viszonylatában foglalkoztam. A dogmatikus irodalompolitika Fábryt A vádlott megszólaltért és sok-sok eretnekségéért gyűlölte, de mégis irodalomtörténetileg meghatározó embert csinált belőle. Miért? Mert megfeleltek neki azok a rappista, szélsőségesen baloldali kritikák, amelyeket Fábry a polgári köztársaság időszakában írt. Én még az ő életében kimondtam ezt, megállapítva, hogy esztétikaellenes kritikái nem alkalmasak arra, hogy az irodalomtörténetünket segítsék, ezeknek irodalmi értékük nincs. Persze ennek ellenére azt is vallom, hogy Fábry életművében olyan kiemelkedő értékek vannak — a kisebbségvédő publicisztikája és az antifasiszta publicisztikája — melyeket nem lehet lesöpörni az asztalról. Vallom azt is, hogy 1919-től 1989-ig nyúló szellemi életünk viszonylatában generális átértékelésre van szükség. A Kontextusban jelent meg az az írásom, melyben a tudományos élet viszonylatában foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, rámutatva arra, hogy a tudományos módszerek nagyrészt hiányoztak. Megindokoltam azt is, hogy miért. Mert innen 1918 után 130 ezer magyar lakost kisöpörtek, s azok között sok egyetemet végzett ember: újságszerkesztő, akadémiai, főiskolai tanár volt. Szellemi életünkben légüres tér keletkezett és 20 év alatt nem tudott kitermelődni néhány olyan felkészült tudós, mint mondjuk Sas Andor, akit azért említek, mert a harmincas évek fiatal tudománykritikusai többször írták, hogy rajta kívül nincs olyan kutatónk, aki megfelelő módszerrel dolgozna.
