Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - KULCSÁR FERENC: Virrasztás; Agónia; Félelem (versek)

KULCSÁR FERENC

Virrasztás

Csanda Gábornak

Mindig ez.'Ez a törékeny, édes dráma, mit halálodig írsz. Mindig ez az égő, vallató pillanat: irgalom vagy részvét lesz-e részed, amikor véget ér. Az összeomlás drága mondatát, éppen azt nem tudod, amikor majd félig írt verssorod lezárja virrasztásodat.

Agónia

Az igazság szép szavát a tigris és a HHom, s Teremtő s az ember mondja el S a tenger és a temető. A hallgatás. Az, aki mennybe, földbe ás.

Az, aki arcba, ércbe vés.

Az, aki készüL és a rés-