Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Széky János: Csepregi György novellái - Csepregi György: Amnézia; Jang és Jing utazásai; Zárójel (novellák)
Jang és Jin utazásai emeletes polcokon kis üvegcsék - a parfümök és kenőcsök simogató bársonya a leszbikus élmények emlékeinek titkos tárgyai. És nemcsak a nők fátyolos szemeibe zárt titkokat, hanem évezredek titkait birtokalta: Orpheus zeneleikének rejtelmeit, a számysuhogtató freskóangyalokét, az inkvizíció diadalgyertyáiét, a test és lélek összes, önmagában is titok-mikroszkopikus elemét, a halálét, és a szülés-születés testi-metafizikai mibenlétét. Egy időben volt jelen a bacchanáliákon és kivégzéseken vörös türannoszpalástjában és fényes glóriában egyszerre élte meg a vértanúk és kínzóik végtelen és ellenvégtelen dacosságát, a prófétasorsokat és minden sisakrostély mögötti alattomosságot; ott volt a távoli jövőben egy negatív Bábel építésénél, amely lefelé, a föld középpontja felé tart, és melynek soha el nem érhető mélyében egy anonim ősigazság áll: a tökéletes empátia, a néma ölelkezés, a nyelv nélküli, öntudatlan, intuitív egymásbanlevés isteni őstörvénye. Kezében volt az univerzum tervrajza - a végtelelnség hierogliféi, összedőlt építőkockák, szélrajzolta csíkok a homokban, ábra, képlet, vázlat, mindenség (valamennyi élő és holt nyelven tudott volna káromkodni!); ő volt a marhabélszínű egyiptomi írnok és mindegyik farizeus és mindegyik glóriás lázadó, ő volt a pithagoreusi törvény elméje, rém-agyában ott volt minden könyv minden sárga lapja: Dante, Ovidius, Descartes, Kant, Berkeley, millió betűinformáció, a DING AN SICH, az ESSE EST PERCIPI, a RES COGITANS és RÉS EXTENSA szorongás- és mindenségszerű agymágiái. Kéjlihegések és asztmás hörgések; millió volt és eljövendő ember összes kéje és gyötrelme — ezt hordozta iszonyú elméjében, míg az egyszerre fel nem mondta a szolgálatot; nem bírta tovább pokoli terhét. A szobájában találtak rá, ahol egész életét töltötte — lévén, hogy a külvilággal soha nem volt semmilyen kapcsolata —, az asztalnál ült, fejét lecsüngő karjára hajtva, ártatlan mosollyal, eszméletlenül. Egy kórházban tért magához, tudatlanul, mint egy újszülött, semmire sem emlékezve már; a fehér falak, a föléje hajló ápolónő voltak első élményei a külvilágról. Szemei elkerekedtek; torkából gyermeki gügyögés tört elő; elvarázsolta a dolgok egyforma anonim szépsége. Korosodó szülei zokogtak, amikor megtudták, hogy végre született egy egészséges gyermekük, hát még amikor kimondta az első szót: — Mama. Ettől kezdve gyorsan fejlődött: beszélni tanult, a televízióban futballmeccseket kezdett el nézni, rászokott a sörre, és lassan megtanulta a játékosok nevét is. Szülei taníttatni akarják, eltökélt szándékuk, hogy műszerész vagy központifűtés-szerelő legyen belőle; egyelőre azonban kidobóember egy belvárosi szórakozóhelyen, szókincse erősen behatárolt, arcán kifejezéstelen mozdulatlan együgyűség. Mégis, egészében véve reménytkeltő a helyzete. Úgy tűnik, útban van egyfajta egyszerű, de emberi boldogság felé, és ez, akárhogy is nézzük, hatalmas előrelépés a tökéletesség mindenségbe zárt, szomorú állapotához képest. Jang és Jin utazásai Hasonlóan paradox helyzet csak nagyon ritkán fordul elő testvérek között: bár Jin, a lány két évvel korábban született, mégsem lehetett soha idősebb Jangnál; mi több, az évek múlásával egyre fiatalabb lett, mint a fiú. Jin ugyanis halva született; testét a szülés után spiritusszal telt üvegbe tették, amit azután gondosan lefedtek. A mai napig sem változott semmit — Janggal ellentétben, akiből azóta magas, erős fiatalember lett —, kicsit talán a színe fakult csak meg a spirituszban. Jin halk szavú és nyugodt; csendesen lebeg az áttetsző lében, néha felnézve Jangra; ez a spontán mozdulat mintha a testvéri rajongás kivételes formáját öltené magára.
