Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - ZALÁN TIBOR: A kenyér húsa; Élesebben, őket (versek)
ZALÁN TIBOR A kenyér húsa ízleli az elveszett gyermek dószivárgó, vékony hangjait. S a szögletek. menteinek, panaszos mocorgássaí. Töredékekbe húzódik, vissza, törések, éld feszülnek. éCeténeki — a teljességről dadog magányos, meddő órán. A gyermeki legalább, a gyermeket! Jíavat kavarhatnak. Cangyos szelek.valahol; a tomyok.is; a kerteken át. Plárom meg négy az ember — a UCek.es a test számtanában kihűlt, nehézkes műveCeteki elnehezült kombinációk;. %■ drapérián fennakadt sugárzó porszeme-k.vonják.eí a figyelmét, a konyha felőC beszűrődő klopfolás zaja. Mozart ‘Rjquiemje, négy szelet fokhagymás hús, ‘Tuzemska rum és a vörösborok, és a párkányon könyöklő fuvallat, inlágoskék.számyú, fiatal angyaL Várakozás. Létbe vetettsége önérzetére nehezedik^ zihálva forgatja agyában azt a néhány szót, néhány mondatot. S a létezése most sem felelet semmire, s a kérdések, sem raj Zoládnak, ki élesebben. Mázolja őket gyermeki kéz.
