Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KISS GY. CSABA: Nemzeti kisebbségek Közép-Európában (tanulmány)
KISS GY. CSABA periférián voltak (ilyen népcsoport például a romániai magyar csángóké vagy a magyarországi szlovákoké), és történelmileg elég hosszú időt töltöttek kisebbségi körülmények között, inkább az etnikai-nyelvi tudat fejletlenebb szintjén maradtak, mint a magukat a modern nemzet részének tételező későbbi keletkezésű nemzeti kisebbségek (horvátországi szerbek vagy romániai és szlovákiai magyarok). Befejezésül: mit lehet mondani a nemzeti kisebbségek jövőjéről? Gondolom, vannak tények, amelyek alapján igen borúlátóan szemlélhetők megmaradásuk esélyei. De említhetők érvek egy pozitív kifejlet mellett is. Alá kívánom húzni, hogy nem lehet a nemzeti kisebbségekről érvényes meghatározást készíteni, ha nem határoztuk meg valami módon magát a nemzetet. Közép-Európában a nemzeti kisebbségek kérdése szorosan kapcsolódik a nemzetek közötti viszonyhoz. A kisebbségek gyakran a nacionalizmusok — mind a két oldalról — céltáblái. El kell ismernünk: a nacionalizmus közös örökségünk. Abban az értelemben is, hogy egy nemzet nacionalizmusa soha nem lehet csak az ő belügye, mert törekvései érintik a többi nemzetet; valamint abban az értelemben is, hogy a közép-európai nacionalizmusok gyakran ugyanazokból a forrásokból táplálkoznak és megnyilvánulási formáik is nem egy esetben föltűnően hasonlítanak egymáshoz. Ma úgy tetszik, két tendenciát tapasztalhatunk országainkban: van egy nacionalista és van egy antinaciona- lista (pontosabban: anacionalista) diskurzus. Lényegében a felvilágosodás óta ismert dilemmáról van szó. Részemről ellene vagyok mind a kettőnek, úgy vélem, maga a kiinduló kérdésföltevés hamis. Ki kell szabadulnunk ebből a zsákutcából, ki kell szabadítani a nemzetet a politikai keretből (hiszen közép-európai fogalmában úgyis igen erős hangsúlyt kapott az anyanyelv, a kommunikáció és a kultúra), át kell vinni a kultúra szférájába. Tehát: új nemzetfogalomra van szükség! Különösen fontosnak tartom e területen az ún. Visegrádi Háromszög országai közötti együttműködést, mind a nacionalizmusoknak, mind a nemzeti kisebbségeknek nyújtott garanciák területén. Itt volna már az idejük az elméleti vitáknak a nemzet fogalmáról, a nemzeti identitás kérdéseiről, s arról, milyen előítéletekkel szemléljük egymást. A nemzeti kisebbségek kérdésében is többet tehetünk együtt. Végül egy szlovák költőt szeretnék felidézni a felvilágosodás korából. O katolikus pap volt, itt született a szomszédos faluban, Juraj Fándlynak hívták. Életrajzi költeményének a címe: Arnica cointelligentsia (Prátelské porozumení), tegyük hozzá: Nationis Európáé Centro-Orientalis. (A Pozsonyi Szimpóziumon 1991. november 12-én elhangzott előadás szövege. — Cseszte — Papiernička.)
