Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KISS GY. CSABA: Nemzeti kisebbségek Közép-Európában (tanulmány)
Nemzeti kisebbségek Közép-Európában Nyilvánvaló, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése szorosan összefügg a demokráciával, a jogállam megvalósításával; a kisebbségek külön jogainak az elismerése, ezeknek a jogoknak a garantálása bizonyos értelemben a demokrácia mércéje. A közép-európai demokratizálódás és a Jaltában kialakított európai rend megingása idején a nemzeti kisebbségek problémái ismét az európai politikai realitások legfontosabb kérdései közé tartoznak. Elég említenünk a tragikus jugoszláviai eseményeket. Szükséges némi magyarázat ahhoz, miért szándékozom a „nemzeti kisebbség” (národná menšina) terminust használni. Tudnivaló, szinte országonként különbözik a terminológia, eltérő hagyományokból következően más és más módon nevezik meg a kisebbségi népcsoportokat. Abban a szélsőséges megfogalmazásban is van egy csipetnyi igazság, hogy ahány kisebbség annyi meghatározás. A kisebbség terminus alá rendelt kérdések nagyfokú eltérése és változatos jellege miatt érdemes elfogadni azt a megállapítást, miszerint gyakorlatilag nem kivitelezhető ezt a kérdéskört egy meghatározás keretében megoldani. Itt szeretném megjegyezni, hogy a múlt században a történelmi Magyarországon (Uhorsko), a politikai nemzet elvét elfogadva és 1867 után törvényesítve, a nem-magyar népcsoportokat nemzetiségeknek (národnosť) nevezték, ezzel mintegy kisebbítvén őket. Még egy fokkal lejebb helyezi a nemzeti kisebbségeket a nemzetiségi kisebbség (národnostná menšina) terminus, amit nem is lehet például angolra vagy franciára lefordítani. A nemzetközi dokumentumokban a leggyakrabban az „etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek” megjelölést találjuk (példának okáért az ún. Capotorti jelentésben — New York, 1979 — „Study of Rights of Persons Belonging to Ethnic, Religious and Linguistic Minorities”). Az államhatalom szempontjából a kisebbséget olyan csoportként lehet meghatározni, amely az illető állam keretében élve kisebb-nagyobb mértékben különbözik az államot meghatározó, domináns csoporttól. De ez a megközelítés nem alkalmas arra, hogy megmagyarázza a közép-európai nemzeti kisebbségek törekvéseit. Az Európa Tanács által javasolt tervezet egy kisebbségvédelmi konvencióról (1991 február 8-i keltezéssel) már egy sokkal konkrétabb meghatározást tartalmaz. Idézem a 2.1. cikkelyt: „A jelen konvenció számára a kisebbség terminus olyan csoportot jelöl, amelyik számszerűleg kisebb, mint annak az államnak a többi lakosa, amelyben a csoport él; a csoport tagjai ennek az államnak a polgárai, olyan etnikai, vallási vagy nyelvi tulajdonságokkal bírnak, amelyek megkülönböztetik őket a lakosság többségétől, és igyekeznek megőrizni kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyelvüket.” A mi Európánkban, megközelítőleg Németország és az orosz területek között, meggyőződésem szerint a kisebbségek sajátos típusával van dolgunk. Az e térségben élő kisebbségek túlnyomó többségét nemzeti kisebbségnek (národná menšina, national minority, minorité nationale) nevezhetjük. Úgy gondolom, különbséget lehet tenni a közép-európai nemzeti kisebbségek és a nyugat-európai etnikai kisebbségek között. Hogy
