Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)

Tragédiák és komédiák

16. A sakál

Egy Érsekújvár környéki zsírosparaszt (mintegy 300 holdon gazdálkodott) a Magyar Megújulás Pártjának volt a szószólója, de csak addig, míg ez a párt anyagi érdekeit szolgálta. Amikor 1944-ben a német megszállás után elrendelték a magántulajdonban lévő személygépkocsiknak honvédelmi célra való igénybevételét, hősünknek — nevezzük őt sakálnak, ez illik leginkább a jellemére — ez nem tetszett. Hogy mentesítse kocsiját, gumijait leszerelte, s a gumik nélküli kocsit szekéren beszállította Vígh János érsekújvári autójavító műhelyébe azzal, hogy ameddig lehet — autójavítás címén —, tárolják.

Vígh János ismert baloldali meggyőződésű ember volt, aki több kommunistának adott menedéket (Mandler Jenő, Csizmadia Ferenc stb.), ismervén a sakál politikai meggyőződését, felháborodott ennyi arcátlanságon, a szekeret megfordította és a sakált kiutasította a műhelyből.

Ebben az időben került a Magyar Megújulás Pártja révén a főispáni székbe dr. Kukurelly György, volt közjegyző, aki közigazgatási járatlanságát diktátorsággal kívánta pótolni. A zsidók gettóba hurcolása és deportálása is erre az időre esett. A getttót Nagysurányban kellett volna felállítani, de e sorok írója Roszival Károly főjegyzővel és dr. Krausz Aladár nagysurányi ügyvéddel, a zsidó tanács elnökével olyan jegyzőkönyvet vett fel, hogy Nagysurányban ilyen gettó felállítására mód nincs. A jegyzőkönyvet bemutattam Polgár István alispánnak, aki tartalma felett megörvendezett. Nem így a főispán, aki új eljárást rendelt el, s a gettó kialakításával dr. Beke Jenőt bízta meg, aki teljesítette is a főispán rendeletét. Nemsoká azonban a gettók is kiürültek, s Tardoskedden Honig zsidó földbérlő kis kúriája is megürült. A fennálló rendeletek alapján a kúria bérletét négy sokgyermekes tardoskeddi családnak juttattam.

Alig múlt el néhány nap, hívat a főispán. Ott van nála a sakál is. Úgy tudom, nem kell, hogy bemutassalak benneteket egymásnak. Miről is van szó? Igen! A Honig kúriát a sakálnak fogod kiutalni. Ezt nem tehetem, főispán úr, én ennek bérlőit már véghatározatban kiértesítettem, s úgy tudom, hogy már be is költöztek; különben a sakálnak szép otthona van. Nem érdekel! Visszavonod! Ezt nem tehetem, a főispán úrnak csak egy módja van, hogy ebben az ügyben akaratát érvényesíthesse, ha a vármegyei főügyészt felkéri az ügy felülvizsgálatára, aki, ha törvényellenesnek ítéli, feljebb viszi a másodfokra. Majd intézkedem — volt a válasz. Természetesen dr. Lapka Béla liberális gondolkodású vármegyei főügyész — aki később Dachauban pusztult el — nem vitte az ügyet másodfokra.

(Jellemző erre a diktátort játszó főispánra a következő eset is).

A háború alatt a főispán által kinevezett cséplési ellenőrök működtek. Lombos uradalmi intéző cséplési ellenőre az árvaszéki elnök fia lett. Egy szép napon a főispán leír a főszolgabírónak, hogy szabotálás címen Lombos intézőt internálni kell. Az eljárás lefolytatásával e sorok írója lett megbízva. A tárgyalás során — hitelt érdemlő tanúk vallomásai alapján — kiderült,