Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)
SZABÓ KÁROLY helyen, ugyanazokkal az elvtársakkal kell ebédelnünk. Ráadásul a fejem fölött ott függ Magyarország térképe, s rajta majdnem a határvonalon a szülőföldem: Feled. És én nem lehetek ott. Próbáltam vigasztalni, de láttam, hogy hasztalan! Mit is mondhattam volna 1952-ben? Vagy két évig nem láttuk egymást. Egy szép napon ismét összehozott a sors bennünket. Úgy történt, hogy a Kossuth Lajos utcában jártam, amikor az Úttörő Áruház előtt egy mosolygó embert pillantottam meg. Ránéztem. Jablánszky bácsi? Igen! De hisz maga egészen megfiatalodott! így igaz! Meséljen! Mi történt azóta, hogy nem láttuk egymást? Sok minden! De mégis, mitől van ilyen jó kedve? Kizártak a pártból! Ettől? Igen! Hősi tettet vittem végbe. Mit? Ha emlékszik rá, doktor úr — mesélte el Jablánszky bácsi hősi tettét—, amikor utoljára az Akadémia utcában találkoztunk, elmondtam, hogy az ebédlőasztalnál a fejem feletti térkép mennyire idegesített. Nem bírtam soká. Hisz Feled csak két kilométerre van a határtól. A térképen két miliméterre! Egy szép napon fogtam egy piros ceruzát, s Feledet visszacsatoltam Magyarországhoz! Kizártak a pártból. Most boldog vagyok. Csepelen dolgozom. 14. Dr. Rusznyák Pál kálváriája 1944. december 24-én este fél nyolckor a pozsonyi lakásomon megszólalt a telefon. Éppen megkezdtük a szentesti vacsorát. A kagylót felvéve egy ismerős hang szólalt meg, dr. Rusznyák Pál (a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatalhoz a Magyar Nemzeti Bank által delegált pénzügyi szakértő) Léváról, ahová édesanyjához utazott az ünnepekre. Boldog karácsonyi ünnepeket!, előzöm meg Palit. Szép kis karácsonyom van — mondja ő —, letartóztattak, s az esti gyorssal visznek Pozsonyba. Miért? Nem tudom! Kérlek, interveniálj még ma a szlovák hatóságoknál. Fél tizenkettőkor érkezik a vonat Pozsonyba. Ott az állomáson közölheted az eredményt! Rögvest felhívtam a szlovák belügyi megbízottat, Dr. Dániel Okálit, s magyarázatot kértem a történtekről, s kértem Pali szabadon bocsátását. Nem tud sémit — volt a válasz —, de ígéretet tett rá, hogy azonnal utánanéz a dolgoknak, intézkedik, és mihelyt lehet, telefonon informál. így is történt. Fél tízkor sajnálattal közölte, hogy dr. Rusznyák Pált a magyar hatóságok megkeresésére tartóztatták le, s adják át a magyar rendőri szerveknek. Az okot nem mondotta meg, lehet, hogy politika van a dologban, példálózott, s egyben arra kért, hogy ne várjam őt a főpályaudvaron, mert ebben az esetben Récsén megállítják a gyorsvonatot, s onnan szállítják be Pozsonyba. 1953-ig semmit nem tudtunk Rusznyákról, csak az internáló táborok feloszlatása után került elő.
