Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)
Tragédiák és komédiák szavam, rendelkezésemet nem vonom vissza. Majd kirohanva a házból a katonai egység parancsnoka felé azt kiáltja: Von! (kifelé), s kocsijába ülve elrobog. A katona is, a szlovák orvos is széttárja a kezét, jelezve, hogy nem tudnak segíteni. Mit tehetünk? Várjanak még egy-két órát — kértem a katonát—, telefonálok Győrbe, s mentőautót kérek. így is lett! 10. Dr. Jan Čech őszintesége Dr. Jan Čech a Szlovák Telepítési Hivatal elnöke volt Pozsonyban. Hihetetlenül gyűlölte a magyarokat. Ennek ellenére nem átallotta hivatali helységét olyan magyar főúri kastélyból rekvirált bútorzattal berendezni, melyek oldalait, szegélyeit Feszty Árpádnak, a magyarok bejövetele képe alapján mintázott faragványok díszítették. Egy szép napon, egyik telepítési tárgyalásunk záróakkordjaként a pozsonyi várhegyi étteremben volt a vacsora. (A vacsora után — szép tavasz járta — kimegyek levegőzni, s a párkányhoz közeledve dr. Cechet látom meg, ahogy a párkányra hajol. Megfordul! Mosolyogni próbál, de látom, hogy kissé többet ivott a kelleténél! Kesernyés volt, pedig a tárgyalások barátságos légkörben folytak és zárultak. El akartam terelni a figyelmét, s karommal a város panorámájára mutatva mondtam: Milyen gyönyörű ez a város! Randa, hördült fel dr. Čech. Semmi közünk hozzá. Leromboljuk, hogy patkányok tanyázzanak benne! Nem szóltam semmit, megfordultam! Igaza volt dr. Čechnek. Tényleg semmi közük nem volt Pozsonyhoz. (Még 1979. január 6.-án is azt írta a szlovák Večerník, hogy 1919-ben, amikor a cseh légionáriusok megszállták a várost, a lakosságnak még az ötödé sem volt szlovák!) 11. Jócsik Lajos, áttelepítési kormánybiztos rádiófelhívása 1947 karácsonyán Szentestére készülődő magyarokhoz szeretnék néhány szót szólni. Olyan egyszerű hangon, amely közvetlenül a szívekhez szól. A Gondviselés — annyi szenvedés, nélkülözés, keserű élménysorozat után — újra aránylag békés karácsont ígért sokunknak. Tavaly még karácsonyfára sem igen gondolhattunk, a tavalyi szentestén sokunknak még meleg szoba sem juttott, s kevesen voltak olyanok, akik bőséges vacsorára, foszló kalácsra készülhettek. Idén már sokan kiszemelhették szerény karácsonyfájukat, legalább a szenteste barátságos fűtöttsége biztosítva van, a vacsoránk is bőségesebb lesz, mint egy évvel ezelőtt.
