Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)
Tragédiák és komédiák úgy bántak velünk mint a marhákal a vásárba jötek a vevők és válogatak benüket mikis it vagyunk egy tanyán egy urnái de ez igen nagy ember ő jár prágába egy héten csak egyszer jön haza ő miniszteri tanácsos elég jó embernek látsik meg a helyzetről nem tudok írni sémit az iteniről minkis it gazdasági munkát végeznek icu meg Józsi én meg beteg vagyok most egy kicsit jóban érzem magam irok levelet már irtam mindenkinek tik is eszemben jutotok ha meg nem sértenélek beneteket legyetek szívesek tik is Írjatok vigasztaljatok meg mer én nagyon nyugtalan vagyok nagyon fáj a szivem hogy én ilyen számüzöt letem a családomal együt tudod bátya neme it nem jó én it nem szokom meg soha én it meg bolondulok ha ki álok az ajtóba mindé néznék haza felé de nem tudom mere van eszembejut sokat hogy szülő földem szét határa meg látlake valahára ahol álok ahol megyek mindenüt csak feléd nézek ez a szegény magyar sorsa ezt érdemli meg ez a szegény magyar akinek má lasan se országa se hazája nagyon roz hogy nem tudtam tőletek el búcsúzni ki tugya mikor találkozunk tanál kozunkemég valamikor vagy soha nem úgy van it ahogy ithon bezélik eregy már haza nézd meg én helyetemis azt a szegény öreg szüléimét mikor búcsúztam tőlük nagyon sirtak anya azt mondta hogy híjába nevelte fel a sok gyerekeit öregségére azé lez akivizet agyon nekik anyánakis nagyon fájt a lába most már nem tudom hogy van én a könyütöl alig látok mindé könnyes a párnám a fejem alat ángyi Máte hogy vagy nem vagye beteg még az boldog lehet aki a maga fézkébevan bandikámis fijamháte hogy érzed magad már tudom nagy vagy járze iskolába nincsene valami bajod fogadjál szót apukádnak meg anyukádnak jo legyél roz gyerek ne legyél ibikem háté kis lányom hogy vagy te jarze iskolába ha járz csak tanuljá legyél szorgalmas kis lány tis fogadjál szót a szüleidnek levelem zártával tisztelünk és csokolunk minyájan minyátokat isten veletek velem is Annus nénetek irta választ várok röktön pá pá it is blokszer van mindenre élelemre ruhára nincsen itse mézel folyo ország sokszerencsét kívánok a nagy messzeségből. Levél Licna 1947. 1.29. Kedves szüleim és testvéreim! Értesítem soraimal meg érkeztünk. Kéden regei 4 órakor 9 órakor kezdődött a vásár úgy árultak bennünket mint nálunk a marhát jötek a vevők végig végig néztek meg el mentek meg vissza jöttek nekünk pedig meg szégyenülve tűrni kelet végre estére miis el keltünk cselédnek ván 12 marhám 2 lovam egy fere eső faluban vagyok ha észt tudom mesztem megyek Bánrévenre ha ugyan látok volna is most már csak tűrni és tűrni ez a valóság, sirt it mindenki aki idért velünk sémi jót nem írhatunk a szlovák testvérekről más sémi jót nem várhatunk it csak dolgozni és dolgozni.
