Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - MOLNÁR IMRE: Bevezető gondolatok Szabó Károly munkája elé
MOLNÁR IMRE Bevezető gondolatok Szabó Károly munkája elé Szabó Károly bemutatása az Irodalmi Szemle oldalain rendhagyó. Annak ellenére, hogy neve bizonyára ismeretlenül cseng a lap olvasói előtt, ezrek ismerték őt azok közül, akik negyven évvel ezelőtt részesei voltak a szlovák — magyar lakosságcserének. Szabó Károly 1917. január 1-jén született Pozsonyban. Alapiskoláit már kisebbségi sorsban kezdte, de a Komenský Egyetem joghallgatójaként élte át a visszacsatolás időszakát Dunaszerdahelyen. A pozsonyi magyar értelmiség szétszóródásával párhuzamosan jogi tanulmányait Szegeden fejezte be. A háború kitörése után hamarosan világossá vált számára a „magyar tragédia” és annak jövőbeni következményei is. Tudatosan választva tér vissza a Felvidékre. Érsekújvárott helyezkedik el vármegyei közigazgatási gyakornokként. Itt éli át a háború befejezését és a postsdami konferenciát, a szlovákiai magyarság sorsának megpecsételődését. 1946-tól 1947-ig a Pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal tisztviselőjeként, majd a lakosságcsere megindulásakor a Magyar Áttelepítési Kormánybizottság kirendeltsége helyettes vezetőjeként, 1947. szeptember 1-től pedig a meghatalmazott helyetteseként a kitelepítés irányítására kapott megbízatást. Mennyiségileg is hatalmas munkát végzett, nem számítva azt, hogy szinte minden kitelepítendő sorsával személyesen ismerkedett, foglalkozott, s azt sem, mennyire szívügyének tekintette honfitársai mostoha sorsát. Végig kivette részét a lakosságcsere-egyezmény bonyolult jogi formáinak, módozatainak kialakításából. Ebben a munkában együttműködik az egykori Felvidék legjelesebb jogászaiból összetevődő munkabizottsággal. Tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy a „vert” helyzetben a „győztes” Csehszlovákiával szemben tárgyalópartnerként kiálló Magyarországnak sikerült a lakosságcsere-egyezményben — mentve a menthetőt — egy, az adott korszakban optimálisnak nevezhető egyezményt kivívnia. Ez bizonyos mértékig hozzájárult a háború utáni Csehszlovákiában elszabadult nacionalista-soviniszta érzelmeknek — melyek jelentős mértékben a politikai hatalomban is teret kaptak — a kordában tartásához, visszaszorításához. A lakosságcsere befejeztével Szabó Károly is Magyarországra került, a szlovákiai magyar értelmiség túlnyomó többségével együtt. Visszavonulva
