Irodalmi Szemle, 1992

1992/2 - KULCSÁR FERENC: Imádságok VIII. (esszék)

Imádságok VIII.

megnevezésében: megmerevedett fogalmak nélkül fürödjön meg az élményben, mintegy kapcsolatba lépve az érzéki és szellemi világgal. Azaz: ennek az új minőségnek legyen esélye megragadni a létezők Létét, a Kimondhatatlan Semmit, ami Van — Istent.

Nem egyéb ez, mint az ember esélye az ártatlanság visszanyerésére. Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem láthatjátok meg az Isten országát. Viszont: Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Igen, ezért boldogok a lelki szegények a gyerekek ártatlansága és az ember megszerzett, érett ártatlansága ez! Voltaképpen Heidegger és Jézus egyugyanarról beszél: az ember küldetése — lám csak, a nyelv beszél: az ember küldetéséről, elküldöttségéről, világba vetettségéről! —: önmagunkká lenni, nem pedig akármivé; azzá, amit a Létben élményként megtapasztalunk, mialatt nem találjuk helyünket a Létben. Nem találjuk, viszont keressük. S ez a keresés az ember minősége; a keresés során kinyilatkozásokra lelünk; hívásokat tapasztalunk, gondok, aggodalmak és szorongások közepette, s válaszolunk a hívásokra minőségeinkkel, hogy magunkban azt hozzuk létre, amink van; ez ment meg bennünket: a részesedés a Kimondhatatlan misztériumában.

Nem az a csodálatos, hogy a Lét létezik, hanem, hogy a létező létezik — mondja Heidegger. Az ember ennek a csodálatosságnak a megfelelése kell, hogy legyen; ezért nem lehet közömbös senki számára, hogy a hosszú út porából milyen köpönyeget vesz.

NoVella.Minek is vagyunk mi tulajdonképpen polgárai? A földnek? — Mindig elbűvöl a gyerekek jelenléte közöttünk. Látnivalóan még nincsenek itt egészen. Tájékozatlanabbak, súlytalanabbak, ártatlanabbak még nálunknál. Titokzatos módon többek és kevesebbek. Még inkább tartoznak a mindenséghez, mint a földhöz. Ártatlanságukban mindentudás szunnyad, gyengeségükben a mindenség súlytalan ereje. Ahogy az égboltnál egyetlen kis földi kavics is súlyosabb.

Néba engedd, hogy mennybe lásson. Minden ember— mivel fénybelépése kegyeként részesült a születés, a létezővé levés misztériumában —, szóval minden ember beavatott abba a másik, mérhetetlenül nagyobb misztériumba, amit a teremtés titkának nevezünk. Igaz ugyan, hogy verőfénybe jövetelünk büntetés abban az értelemben, hogy térbe és időbe, azaz egyfajta korlátoltságba születünk, de a tér és idő megélésének célja van: e megszorítások és nyomorgatások közepette kell megigazulnunk, lemonda - nunk a zúgolódásról, viszálykodásról, hamisságról, hazugságról, hamistanúságról, gőgről, hencegésről, önzésről, fecsegésről, álnokságról, kapzsiságról, szitkozódásról, gonoszságról, irgalmatlanságról, haragról, átkozódásról, lopásról, rosszaságról, dühöngésről, gyilkolásról, könyörtelenségről, aljasságról, istentelenségről, méregkeverésről, istenkáromlásról,