Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - RÁCZ OLIVÉR: Emlékezzünk régiekről... (vitairat)
Lapunk múlt évi 12. számában plent meg Tóth László Napló és töredék: nyolcvanas évek című írása. A Napló felidézte irodalmunk kísérteties időszakát — szépítgetés nélkül. Várható volt, hogy a Napló visszhangot kelt, hogy az érintettek nem hagyják annyiban. Szerkesztőségünk örül, hogy így történt. A nyolcvanas években, szinte a forradalom előtti hónapokig, nagy nyomás nehezedett a szlovákiai magyar írókra. Az akkori hatalom irodalmi attaséi mindent elkövettek azért, hogy a nekik nem tetsző írókat és alkotói törekvéseket száműzzék az irodalomból. Tóth László Naplója arra is rávilágít, hogy milyen módszerekkel dolgoztak. Bőven van tisztáznivaló esemény irodalmunk közelmúltjában. A tisztázás és a további vita szándékával adjuk most közre Rácz Olivérnek Tóth László naplótöredékével kapcsolatos reflexióit, a következő számunkban pedig Tóth László válaszát. Emlékezzünk régiekről. Ezt teszi Tóth László "Napló és töredék: nyolcvanas évek" című írásában (Irodalmi Szemle, 1991/12. sz., átvéve az Új Forrás 1991. októberi számából); emlékezik. Sajnos — rosszul. Ez egy pillanatig sem zavarna: az emlékezet csalóka, s mindenkinek jogában áll tévesen emlékezni. Szót sem vesztegetnék rá, ha Tóth László nem keverte volna bele emlékezéseibe szerény személyemet. (Megtörtént ilyesmi az utóbbi két év során már máskor is: egyik ifjú bírálóm például olyan következtetéseket fűzött egyik, néhány éve megjelent regényemhez, amelyekre csak néhai, jó Arany János szavait lehetne megismételni, amikor bizonyos ítészek olyan magaslatokat-mélységeket véltek felfedezni írásaiban, amelyekre álmában sem gondolt, s amelyek olvastakor Arany János fejcsóválva így dünnyögött: — Gondolta a fene... Az is megtörtént, hogy az Irodalmi Szemle egyik ifjú kritikusa egyik "tanulmányában” például hajdani lektori véleményezésekből — ugyan hogyan jutott hozzájuk? — ügyesen kiollózott és összeillesztgetett félmondatok segítségével azt igyekezett bizonyítani, hogy nem tudtam, ki volt Thomas Mann... Ez azonban nem zavarta meg álmaimat; nem vagyok különösebben öntelt alkat, az említett RÁCZ OLIVÉR
