Irodalmi Szemle, 1992
1992/2 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Októberi szieszta (vers)
HIZSNYAl ZOLTÁN — Ne árúkoggy, kisjány, mer a nem szeép dolog, oszt a apukádnak meg mondmeg: nyajja ki — ő má tuggya, mit! — Mi a nyavaját szöszmötöl ott annyit azzal a létrával?! — Aggyisten!... Hónap államünnep! — Hát akkor szúrja már ki végre azt a kurva lobogót, a gyerekkel meg ne üzengessen nekem, mert megjárja! ...le .....lőbb.....le.....lőbb.....lelőbb... ... lelőbb.....felelőbb.....megfe.....lelőbb... L EGMEGFELELŐBB — morajlott öntudatára döbbent koponyavelőmben a beleinplantált kód. Nem lehetett még tudni,elfogadja-e a szervezet. A Szervezet szupertitkos információk birtokában hozza meg a végső döntést. MAJD MEGLÁTJUK! Lassacskán kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz támolyogtam. Éppen alkonyo- dott. Jeges szél simított végig az óriás panelkígyókon, s veszettül lobogtatta trikolor nyakkendőiket. Nyolcvankilenc októbere volt... De hát az mit számít.
