Irodalmi Szemle, 1992

1992/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Radnóti Naplója

Radnóti Naplója

motyogtam majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,

a két karom kitártam, mint félelemtől borzas madár rebben ti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.

Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?

Te csitítottlál, drága, s én ülve-alva tűrtem, s hanyatt feküdtem némán, a rémek útja várt.

S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált. "

(Tarkómon a jobb kezeddel)

1941. április 20. „Heimlich Lajos házihangversenyén. Liszt műsor... A H-mol szonáta közben verset írtam a műsoromhoz:

Engedj meghalnom, Édes!

És gyújts majd nagy tüzet, éhes lángokkal égess meg! égess!

Engedj meghalnom, Édes!"

A Tajtékos ég című kötetben a Papírszeletek első „szeleteként” jelent meg. (Érdekesség: 1941. január 10-én azt írja a Napidon, hogy Liszttel nem tud megbarátkozni. Később elragadtatással beszél róla. Bár elképzelhető, hogy ez a sóhajtásnyi vers nem is Liszt hatására született.)

1941. június 12. „Ideges vagyok, járkálok, menekülök, ebédelni megyek, és amikor már semmi nem segít — megírom a Harmadik eclogát. S mint mikor a hosszan készülő zápor leszakad...”

Menekülés és védelem a vers, a költő kávéházi hangulatba burkolózik, de a játékosság hamarosan groteszkbe hajlik, majd elkomorodik a szerelemről, szépségről elmélkedő költő derűs arca, s tele lesz tragikus szorongással, s tudja, hogy a fohász sem segít már sokáig.

„1941. szeptember 1. A fákra felfutott... kezdetű, Babits halálát sirató vers a hátrahagyott versekből, "lábjegyzet" nélkül.

1941. szeptember 2. Kihagyott strófa a Babits halálára írott versből (Csak csont és bőr és fájdalom).

1941. november 28. Nem tartozik szorosabban a konkrét versek keletkezéstörténetének láncába, de gyönyörű ez a kép: „A vers úgy alakul, mint a vízcsepp. Összegyűl a víz, formálódik, nyúlik, majd leszakad s tökéletes csöppé alakul hulltában.”

1942. október 19. „Napló-levél”: „Fif édes, írj, ez tart észnél csak. Becsaptalak tegnap azzal a versidézettel a levlapon. Hisz két sort idéztem, s összesen hat sor van. Nem is lesz több.” Az Október végi hexameterekről tudósít; a vers valóban sokáig készült; nem csodálkozhatunk, hiszen nyugtalan lélekállapotban, fizikailag megtörve, munkatáborban született, s az aprólékos műgonddal dolgozó költő csak perceket szánhatott az írásra akkor (ezt éppen a Napló szövege hitelesíti); keltezése:

1942. szeptember 28—november 14. De megtudhatunk részleteket is a vers születéséről: 1942. november 2. „És kísérteties... Te fele...ség. Édes