Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Radnóti Naplója
N. TÓTH ANIKÓ Radnóti Naplója „Óvakodj, olvasó, a naplóíróktól, és óvakodj a naplók szenvedélyes olvasóitól. Óvakodj az önhittektől, és óvakodj a kandi tapintatlanoktól.” „Hajtsd meg fejed, olvasó, a naplóírók előtt, igyekezz jó naplóolvasóvá lenni. A lelkiősmeret hősei ők, indulj el nyomdokukon!” Bóka László Bóka László szerint a napló a költészet és valóság határmezsgyéjén tétovázó műforma. Ellenszenves, erkölcsileg gyanús tevékenység, az önzés, önhittség, gyávaság, kicsinyesség fülledt melegháza. Ugyanakkor rokonszenves műforma: erkölcsi erőt, felelősségérzetet, alázatot követel, megköveteli, hogy valaki napról napra nyomon kövesse önmagát, ne engedjen semmit vesendőbe menni abból, amit elé tárt a világ. De nemcsak a napló írásához, hanem olvasásához is erkölcsi komolyság kell: az emberi értékeket és gyarlóságokat egyforma titoktartással őrizni, s nem az író népszerűsítésére vagy megbélyegzésére használni. E felelősség tudatában olvassunk bele Radnóti Miklós Naplójába. Számunkra: adalék: pontosabb képet kapunk a költőről, a versek forrásvidékéről; érdekesség: közelebb kerülünk az emberhez; élmény: gyönyörködünk játékos nyelvi fordulataiban; tanulság: az ember nem menekülhet a világ dolgai elől. Számára: társ: élményeinek, hangulatainak, játékainak rögzítője, esztétikájának, korszemléletének, hitvallásának, vallomásainak őrzője, üzeneteinek közvetítője (a Kedves, a kortársak és az utókor számára egyaránt) és menedék: feszültségeinek oldója a magány csúcsain. Apró villanások, eseménytöredékek, részletező leírások, tényszerű bejegyzések: ember és világ összeütközései. Figyelemmel kísérhetjük, hogyan hat a világ: akár a természet, a táj változása, akár egy elkapott párbeszédfoszlány, egy utcai felirat, akár egy irodalmi vita egy kávéházi asztal fölött, vagy a fenyegető háborús hírek. És ezek a jegyzetek mutatják azt is, hogyan reagál a költő, az ember a természet és társadalom jelenségeire tépelődése- ivel, dühével, lázadásával. Egy kicsit kordokumentum is, de leginkább a költő lelki rezdüléseinek dokumentuma.
