Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - DOKUMENTUM - Komlós Aladár szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai Gál István emlékére
DOKUMENTUM amelyek 1948 után több hullámban követték egymást. A magyar költészet jelentős alakjairól készített pályaképeiben és korszakfeldolgozásaiban az objektív kritika és a szerető megbecsülés, tisztelet összhangban van egymással. Szlovákiai pályakezdése alatt a lírai tevékenységnek még nagy szerepe volt. Később ez az epizodikussá vált, majd megszakadt. A húszas évek első felében egyetlen verseskötete jelent meg ( Voltam poéta én is, Rimaszombat 1922). A néma örült arca című kötet, amelyről az akadémiai irodalomtörténet VI. kötete tévesen 1921-es kiadást tüntet fel, Budapesten jelent meg 1931-ben, s a nagyobbik felét valószínűleg az első kötet versei alkották. E kötet kiadásakor a szerző az Új magyar líra című 1928-as műve révén már elismert magyarországi kritikus volt, de a verseskötetéről egyetlen nevesebb kritikus sem írt. Ennek oka az, hogy a lírája — számottevő értékei, színvonalassága ellenére — nem tartozott az akkori fejlődés fővonalába; másodlagos jellegű volt, a nagy Nyugat-nemzedék utóhangjának tűnt; Babits költészetéhez állt a legközelebb, s fő ihletői a háborús élmények és az esztetizmus által kialakított szépségkultusz voltak. Az induló szlovákiai magyar költészet szegényes viszonyai között viszont a Voltam poéta én is kötet a kiemelkedő produkciók közé tartozott. Ezt a relatív helyzetet a magyarországi kritika is észlelte, a Király György, Szabó Lőrinc és a mi irodalmunk iránt élénken érdeklődő Melléky Kornél nagyon elismerően írtak Komlósról. Ha nálunk az igényes irodalom számára jobb klíma adódott volna, s ezért vagy a körülmények egyéb alakulása folytán itt marad, akkor poetikailag és verstanilag kultivált költészete jelentős hatást gyakorolhatott volna költői utánpótlásunkra. A hatásháttér szempontjából legjobb költőink között számon tartott Vozári Dezső állt hozzá a legközelebb, de a fő tevékenységeként lírát választó, arra koncentráló Komlós széles és mély esztétikai felkészültsége révén jelentősebb költő lett volna nála. A kassai tanárságból kiesve Komlós a szülőhelyére, majd az iskolavárosába: Losoncra költözött, s ott a művelt és jó szervező képességű kálvinista papemigránssal, Simándy Pállal közeli barátságba került. 1922-ben a két barát Losoncon olyan nagyszerű szabadegyetemet szervezett, amely országos hírnévre tett szert. Sokoldalú (irodalmi, esztétikai, művészeti, művelődéstörténeti, szociológiai, filozófiai) programjában nívós előadások hangzottak el. Komlós Adyról, Móricz Zsigmondról, a modern vers problémáiról, az új magyar lírikusokról adott elő; Simándy a nyugat-európai kultúra magyarországi fészkeiről, az erkölcs kérdéseiről, Nietzschéről, Kantról, Stirnerről; Kudlák Lajos a legújabb művészeti áramlatokról; Gerő Gusztáv festő a műélvezetről és az ókori képzőművészetekről; Magyar Emil Bergsonról és Zoláról, Tótisz Béla a mélylélektanról, dr. Vida a közgazdaság- tan alapfogalmairól, Sacher Béla a zeneesztétikáról, Bardlik tanár a régi szlovák irodalom jelentős képviselőiről. Az 1924-ben Magyarországra távozott Komlós nemcsak a losonci kulturális életben, hanem egész kisebbségi irodalmi életünkben hatalmas űrt hagyott maga után. Ezt azzal igyekezett kárpótolni, hogy folyamatosan
