Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - Czesław Miłosz versei: Egy szakasz az időből; Az egyetlen dolog; Párbeszéd a dicsőségről; Vallomás; Sírvers; De a könyvek; Azok a hangok; Családfa
CZESKAW MIBOSZ versei De a könyvek De a könyvek ott fognak állni a polcokon, élőlények ők, egyszer csak itt voltak, frissen s még nedvesen, mint az őszi fák alatt a fénylő gesztenyegömbök. Kézbe fogták, dédelgették őket, s ők túléltek mindent, az égalj tüzét, a levegőbe röpített várakat, népfajok menetét, a kerengő planétákat. Létezünk — szóltak, nem árthatott nekik, hogy lapjaikat kitépték vagy oldalaikról lelegelte a láng a betűket. Mennyivel maradandóbbak, mint mi, a belőlük permetező meleg emlékeinkkel együtt hűl ki, porlik, elenyész. Elképzelem a földet, mikor már nem leszek, s csodák csodája: nem történik majd semmi, csak nem lesz szoknya sem, harmatos jázmin s a völgyben nóta. De a könyvek ott fognak állni a polcokon, az emberi nem, valamint a fény s a csúcsok képviseletében. (1986) Azok a hangok Azok a hangok, melyek a számmal szólnak, enyémek is meg nem is, valahogy messziről hallani őket. De ki által vagyok én, az igazságos, másabb a görög kórusoknál vagy a visszhangnál? Kezdjek talán elölről mindent, dobáljam el álmaimat, melyekkel a kor ámított? Azon a parton, hol elhal a vitáks a perek zaja, visszatérek a rég elfelejtett emberek közé. (1987)
