Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - Czesław Miłosz versei: Egy szakasz az időből; Az egyetlen dolog; Párbeszéd a dicsőségről; Vallomás; Sírvers; De a könyvek; Azok a hangok; Családfa
CZESfcAW MKOSZ versei Egy szakasz az időből Kedvenc hónapom: október nagy csöndjében az idő megállításának ünnepét ülöm. Vörös a juhar, barna a tölgy s a nyírfán világossárga a néhány megmaradt levél. Mindenhol a holtak kiterjedt birodalma: a fasor kanyarán s a parkok pázsitján túl is, de nem kell belépnem, nem kaptam meghívót még. Partra húzott motorcsónakok, gyalogutak a fenyveserdőben, a sötétben folyó oson, fénytelen a túlsó partja. Szellemek s varázslók báljára készülök, oda, hol a küldöttek is parókát és álarcot hordnak s inkognitóban járják az élők kartáncát. (1985) Az egyetlen dolog Völgy — fölötte őszi színekben álló erdő. Vándor érkezik, egy térkép vezette ide, s talán az emlékezete. Egyszer, régen, napsütésben s az év első hóesésében járt itt, s egy percre nagy és ok nélküli örömet érzett, a szem örömét. Csupa mozgás volt minden, s az átcsoportosított ágak, a madárszárnyak, a viaduktok ritmusa — ünnep. Most, évek múltán visszatér, és semmit
