Irodalmi Szemle, 1992

1992/10

A TARTALOMBÓL

Még egy fundamentális titkot lestem el Turczel tanár úrtól: sohasem rombolt; én őt csak építeni láttam. A labdarúgás nyelvére fordítva a szót, nem az ellenfél sípcsontját, hanem a labdát rúgta, átadásaival remek helyzetekbe hozta társait, elegánsan cselezett, vészes bombákat hárított, védhetetlen lövésekkel vette be az ellenfél (mindig csak az ellenfél) kapuját, s nem fogadott el bundát senkitől. Elegánsan játszik, s megérdemelné a szellemi fair play nagydíját.

Koncsol László: Turczel Lajos köszöntése

Kevés az utas,a világ olyan, mintha fáradtan önmagát álmodná. Utolsó szolgálati útja. Nincs tovább! Érzi, bár nem tudja, miért. Még semmi sem történhetett, ami erre utalna, jelezné, hogy ez az utolsó... Az utolsó... Mégis biztos benne, s ez leverő érzés. Nem sajnálkozást érez felette, hanem szégyent és némi csodálkozást, milyen egyszerűen megtörténnek a legelemibb és legmélyebb bukások!

Duba Gyula: Néma telefonok

Witgenstein a Tractatus 7. Pontjában azt mondja, amiről beszélni nem tudunk, arról hallgassunk. Az avantgárd, ha nem is explicite, azt a feladatot vállalta, hogy túllép ezen a 7. Ponton, tehát megpróbálja azokat a dolgokat is a nyelv eszközeivel megközelíteni, melyekről nem lehet lebontott mondatokban, nyelvtani szerkezetekben beszélni.

Szimpózium az avantgárdról, posztmodernröl és

transzavantgárdról

(Bujdosó A Ipar hozzászólásából)

Tehát maga Fábry, erkölcsi és emberi magatartását tekintve, „viszonylag tisztességes”. Még egy pontot Hizsnyainak, amiért ezt az ártalmatlan szót csípősnek érzi; hiszen végre is az abszolút tisztesség és az abszolút tisztességtelenség fiktív végpontjai között az esendő emberiség zöme, majdhogynem egésze viszonylag tisztességes egyénekből áll, a kérdés csak az, kihez-mihez viszonyítva; Fábrynak e tekintetben nem is rossz a gólaránya.

Rákos Péter: Fábry Zoltán speciális esete