Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - DOKUMENTUM - SZARKA LÁSZLÓ: A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban
DOKUMENTUM nemzeti egység megteremtése érdekében a belső pártviszályok, belpolitikai ellentétek felfüggesztését sürgette. A párt lapja, a Népszava október 15-én közölte e Memorandumot, amely a magyar kérdés rendezését általános európai érdekként értékelte, s annak sürgető megoldásáért szállt síkra. A brüsszeli, londoni és párizsi diplomáciai misszió nem járt semmilyen kézzelfogható eredménnyel, épp ellenkezőleg, mindenütt a hitleri fasizmussal szembeni ellenállás felerősödését és a Németországgal való további együttműködés elutasítását voltak kénytelenek tapasztalni. Igen jellemző, hogy a revízió igenlésében az illegalitásban és külföldön dolgozó Magyarországi Kommunisták Pártja is egyetértett, de a hitleri Németország kegyeiből megvalósuló határkorrekciókkal szemben egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedett: „Revízió igen, ha ennek módja és eredménye a Duna -medence népeinek és országainak a megbékélését és ezen keresztül a háborús veszély európai méretű csökkentését jelenti. Ma ellenben a magyar imperialista revízió a német imperialista terjeszkedés függvényeként, a müncheni gátszakadás folyományaként — csak még jobban kimélyíti a Duna -medence államai közötti ellentétet, az imperialista hatalmak versengését ezen a területen, és csak még közelebb hozza azt a veszélyt, hogy a Duna-medence és a Balkán népeit... fel fogják hajtani egy Szovjetunió ellen indítandó háborúban.’^211 A már-már látnoki helyzetértékelés súlyát persze nagymértékben csökkentette, hogy a KMP politikai befolyása a két világháború közti Magyarországon a húsz év illegalitás, a súlyos frakcióharcok, a külföldi és itthoni vezetés nézetkülönbségei miatt meglehetősen csekély volt. Dolgozatunk mondandóját és választott tárnánk máig érvényes tanulságait röviden összefoglalva öt mozzanatot szeretnénk befejezésképpen kiemelni. Az 1918/1919 évi Duna-menti nemzetállami átrendeződés eredményeként Közép-Európa az új status quo híveinek és ellenzőinek ütközőterületévé vált. Ezen belül a magyar—csehszlovák szembenállás magán viselte ennek az antagonizmusnak minden karakterisztikus jegyét: a korábbi történeti államkeretek visszaállításának anakronisztikus törekvéseivel szemben a térség megosztottságát állandósítani igyekvő kisantant-politika felerősödését, majd széthullását; a nemzetközi kisebbségvédelem alapvetően helyes elveivel való visszaélést; a szomszédos nagyhatalmakkal szembeni közös védekezés és a közös létérdekként megjelenő együttműködés új kereteit jelentő föderációs, konföderációs tervek kölcsönös megtorpédózását a két világháború közti Közép-Európa történelmében több alkalommal is tetten érhetjük. A magyarországi politikai közvélemény egésze, minden poltikai párt, csoport és irányzat szükségesnek tartotta a békeszerződések valamilyen revízióját. A revízió gondolata akkor vált a magyar fejlődés szempontjából veszélyessé, a magyar külpolitika akkor tévedt tévutakra és vakvágányra, amikor a korábbi, hangsúlyosan békés revízió — és az ennek elérésére egyedül alkalmas kölcsönös megegyezések — szorgalmazása helyett a
