Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - DOKUMENTUM - SZARKA LÁSZLÓ: A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban
DOKUMENTUM SZARKA LÁSZLÓ A magyar politikai közvélemény Csehszlovákia-képe 1938-ban 1938 októberében Budapesten két csehszlovák tárgyú kiadvány látott napvilágot; az egyik a Pesti Hírlap főszerkesztőjének, Légrády Ottónak Was fordert Ungarn von dér Tschecboslowakei? című brosúrája — a másik a polgári radikális Századunk című folyóirat Besztercebányán élő munkatársának, Halász Miklósnak Csehszlovákia 1918—1938 című kis könyve volt.*11 Légrády — aki az 1930-ban négy világnyelven és magyarul kiadott Gerechtigkeit für Ungarn! című revíziós album121 kiadójaként a magyar revíziós törekvések egyik szellemi vezéralakjának számított — német nyelvű brosúrájában a magyar—szlovák határ etnikai alapokon történő korrekcióját, valamint a szlovák és rutén népszavazást jelölte meg a magyar követelések legfontosabbjaként. A kiadvány hangneme, kiállítása az ötven évvel ezelőtti magyarországi politikai sajtó türelmetlen, nacionalista hangvételét és szellemét reprezentálta. Halász Miklós munkája az Első Köztársaság kialakulásától 1938-ig követte nyomon a csehszlovák bel- és külpolitika alakulását, s nyílt szimpátiával szólt az ország demokratikus jellegéről: „Csehszlovákia megőrzött alapformáival idegen test lett az autokratikus államok között. Nyugtalanító és veszélyes, mert eleven cáfolata annak a szertehirdetett kategóriának, hogy a parlamentarizmus és demokrácia elaggott, s a fiatal államok heroikusabb formákat tűrnek csak meg; aránylagos véleménynyilvánítási szabadsága folytán a kritika mérgét csempészi át a határokon, mely végzetes kórt okozhat a diktatúrák testén.’^ Az ilyen és ehhez hasonló optimista elemzések mellett a könyv részletesen kitért arra is, hogy — a jelentős eredmények ellenére — sok tekintetben jogosult volt a csehszlovák demokrácia korlátainak, különösképpen a nemzetiségi politika visszásságainak bírálata. Ugyanakkor a szerző félreérthetetlenül jelezte, hogy Csehszlovákia fokozatos elszigetelődése elsősorban nem a megoldatlanul maradt, illetve felemásan vagy éppen igazságtalanul megoldott nemzetiségi kérdéseknek, hanem mindenekelőtt a nemzetközi viszonyok képlé- kenységének, a hitleri Németország agresszivitásának volt a következménye, és hogy a köztársaságnak a szomszédai általi veszélyezte
