Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája
Az igazság a humanitás matematikája annak ellenére, hogy nyelvjárásukat irodalmi nyelvként használják. A szlovákok úgyszintén önállóságra törekednek és elfogadják a csehekkel való egyesülés programját”. (Beneš olyannyira „hűséges” maradt ehhez a szemlélethez, hogy még 1944-ben is a cseh nemzettörzs ágaként értelmezte a szlovákokat.) A humánumot Masaryk a politikai tevékenység központi tényezőjeként kezelte. Ez jellemezte nemzetiségi elképzeléseit is. A nagyvonalúság, az azonos jog — a humánum mellett — számára meghatározó értékkateória. Nemcsak „megérti” később a magyar kisebbség gondjait, hogy „ezeréves hazájukat” veszítették el, hanem őszintén azonosul azokkal a kisebbségvédelmi nemzetközi szerződésekkel is, melyekkel a nagyhatalmak a kisebbségi jogok tiszteletben tartását kívánták az utódállamokban szavatolni. Ő az első és egyetlen csehszlovák államférfi, aki a nemzetiségi kérdést nem tekinti belügynek, sőt ennek az elvnek a hangoztatását farizeusi magatartásnak minősíti. Párját ritkító módon szorgalmazta a kisebbségi nyelvek oktatását a többségi iskolákban, valamint a kisebbségek oktatásügyének felkarolását, beleértve a felsőoktatás megszervzését is. „A nemzetiségi kisebbségek jogait a párizsi békekonferencia megállapította. Mi azonban sokkal többet akarunk adni a nemzeti kisebbségeinknek, így a magyaroknak is, ennek az értékes, törekvő, becsületes és jó népnek” — nyilatkozta 1920-ban egyik interjújában. A nemzetiségi kérdésben az volt a vezérelve, hogy „a demokrácia éppúgy, mint a nemzeti elv és a szocializmus a humanitás elvén alapszik: egy embernek sem szabad a másik embert a saját céljaihoz eszközként felhasználni; egy népnek sem szabad a másik népet saját céljai eszközévé lealacsonyítani — ez az egyenlőség és egyenjogúság politikai elvének az erkölcsi tartalma”. Azt sem hallgatta el, hogy a „Nemzetek igazi föderációjáról majd csak akkor lesz szó, ha a népek maguk fognak szabadon és önszántukból egyesülni” (Az új Európa). Ez a szabad és önszántukból való egyesülés persze a húszas években még nem következett be. Tájainkon ma is jóformán csak az irány tudomásul vételénél tartunk. Ezt az utat ma Nyugat-Európa járja, ahol nem a romantikus nemzeteszmék érvényesülnek, hanem a polgári jogállam igényei. Megszívlelendő sorokat írt Masaryk a nyelvhasználatról is: „A nem egynyelvű államban a hivatalokat és a hivatalos nyelvet illetően a lakosság igényei és az adminisztratív előnyök a döntőek. Az állam van a lakosságért, nem pedig a lakosság az államért... Az új viszonyok között a kétnyelvűséget tartom a legpraktikusabb megoldásnak”. És hogy ezt komolyan is gondolta, ennek bizonysága volt 1920 februárjában elfogadott nyelvi törvény, mely a nemzetiségi körzetekben (a 20 százaléknál nagyobb nemzetiségű településeken) egyenjogúsította a kisebbségek nyelvét. „Annál nemzetibbek leszünk, minél emberibbekké válunk... Nem a nemzetem szeretete, hanem a sovinizmus a nemzetek és az emberség ellensége. A nemzetem szeretetéből nem következik, hogy más nemzeteket ne szeressek" — vallotta Masaryk.
