Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - KONTEXTUS - FÓNOD TOLTÁN: Az igazság a humanitás matematikája
Kétnyelvűség és társadalmi érvényesülés társadalom politikai, gazdasági, társadalmi stb. életében, hogy ugyanúgy részesüljenek a társadalom gazdasági és egyéb javaiból, mint a többségi nemzet tagjai, tehát „strukturális beilleszkedésre” törekednek (structural incorporation). A kisebbség saját kulturális és egyéb hagyományainak megőrzését csak az teszi lehetővé, ha a kisebbség megfelelő szinten képes beszélni anyanyelvét, úgy, hogy az alkalmas legyen ne csak a meglévő hagyományok továbbadására, hanem azok alkotó továbbfejlesztésére is. A többségi társadalomba való strukturális beilleszkedéshez viszont a második nyelv minél magasabb szintű ismerete szükséges, tekintve, hogy a közélet a többség nyelvén zajlik. Ha tehát a kisebbség tagjainak nem sikerül sem anyanyelvűk kellő szinten való megtartása, sem a második nyelv szükséges mértékű elsajátítása, akkor egyik törekvésük sem járhat sikerrel. így lesznek a kétszeres félnyelvűek a társadsalom gyökértelen kirekesztettjei. Az, hogy egy nemzeti-etnikai kisebbség egy adott országban milyen sorsra jut, nagyban függ attól, hogy a többségi társadalom és a kisebbség (legyen szó akár őslakosokról, akár bevándoroltakról) mennyire ért egyet a kisebbség föntebb említett kollektív céljait illetően (etnikai megmaradás, társadalmi beilleszkedés). E szempontból többféle helyzetet, ill. — ha a kisebbség pillanatnyi helyzetét egy hosszabb folyamat egyik állomásaként tekintjük — fejlődési fokozatot különböztetnek meg az ún. Konfliktus-el- mélet képviselői. Az egyik tipikus fejlődési vonal megérdemli, hogy Skutnab-Kangas nyomán röviden ismertessük, mert számunkra sem tanulság nélkül való. 1. A kisebbséget a többség elnyomja és alacsonyabbrendűnek tekinti. A beilleszkedés lehetetlen, a kisebbség kultúráját lenézik. A többség által kialakított kedvezőtlen képet maga a kisebbség is elfogadja. Konszenzushelyzet. 2. A többség magatartása azonos, mint az előző esetben. A kisebbség arra törekszik, hogy megbecsülje és ápolja saját kulturális hagyományait, de mégsem hiszi, hogy őt is megilletnék ugyanazok a társadalmi, műveltségi, gazdasági és politikai vonatkozású jogok, amelyekkel a többség rendelkezik. Részleges konfliktushelyzet. 3. A többség magatartása azonos, mint az előző esetekben. A kisebbség nemcsak kulturális jogokat kezd el követelni, hanem a többségével azonos társadalmi, művelődési, gazdasági és politikai jogok elérésére törekszik. Konfliktushelyzet. 4. A többség enged a kisebbség követeléseinek a saját kisebbségi kultúra megtartásának ügyében, de nem hajlandó a kisebbségnek azonos társadalmi, művelődési, gazdasági és politikai jogokat biztosítani. A kisebbség magatartása ugyanolyan, mint az előző esetben. Részleges konfliktushelyzet. 5. A többség és a kisebbség egyetért abban, hogy a kisebbségnek nemcsak saját kulturális hagyományainak a megőrzéséhez van joga, hanem ahhoz is, hogy a többségével azonos társadalmi, művelődési és gazdasági
