Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - MŰHELY - N. TÓTH ANIKÓ: A számadás stilisztikája

míg a valóság kiszámíthatatlanságát, széthullottságát a szabálytalan elrendezésű rímekkel jelzi.

Betűrímet, alliterációt négy helyen is alkalmaz. Az első strófa 2. sorában C,,hideg árnyék hull a hegyrď) a laringális h hang ismétlődése borzongást kelt, kihűlést, elmúlást idéz. A 6. sor t hangjai („tűz a talpam, seb a térdem!') kellemetlenül, fájón pattognak, a második strófa v-i (,,vadtövistől vér az ingem”') szinte belevájnak az emberbe (itt — a sor belsejében, ütemjelzésként — ritmikai funkcióval is bír), a „Szívem szárnya, szemem fénye" sz hangjai pedig valamiféle szárnyalást, könnyed lebegést, boldogságot idéznek.

A mondanivaló drámaiságát, szaggatottságát a rövid szavak hangsúlyozzák. Egy-, két-, három- és négyszótagú szavakkal dolgozik a szerző, feltűnően sok az egy- és kéttagú szó. A szöveg a következő arányban oszlik meg:

1 szótagú

45 szó

34%

2 szótagú

55 szó

41%

3 szótagú

9 szó

6%

4 szótagú

23 szó

17%

Ha alaktani szempontból vizsgáljuk a vers szövegét, azonnal szembetűnik, hogy meglepően sok főnevet tartalmaz: 51-et. Az ige háttérbe szorítása, a főnév központba helyezése az impresszionista stílusra jellemző, funkciója általában az, hogy a világ dolgait nem mozgásukban, változásukban idézi fel, hanem azt igyekszik megragadni belőlük, ami első látásra lényegesnek, állandónak tűnik. Vizsgált versünkben is a költő pillanatnyi állapotát varázsolják elénk a főnevek és a névszói állítmányok. A többletet az jelentheti, hogy nem történéseket fejez ki (erre valószínűleg nagyobb számú igét használna), hanem dúlt lelkiállapotát érzékelteti velük.

Az igék száma majdnem csak a fele a főneveknek (26). 18 jelen idejű és 8 múlt idejű igét találunk a szövegben. Jövő idejű egy sem akad köztük. Ez is azt bizonyítja, hogy a versíráskor a költőt leginkább a jelen izgatta, a jelen nézőpontjából tekintett vissza a múltra. Az igék módját vizsgálva 17 kijelentő módú igealakot számolhatunk össze, melyek szinte tárgyilagosan hatnak. A 9 feltételes módú alak a visszavágyást fejezi ki, s valamennyi a harmadik strófában tömörül, a mítosz idézésekor.

Alaktani és stilisztikai szempontból fontos megemlíteni, hogy a vizsgált versben meglehetősen kevés a melléknév, mindössze kilencet számolhatunk össze. A magyarázat talán az lehet, hogy a névszói állítmányok eléggé szemléletesek, nincs szükség egyéb árnyalásokra.

Mondattani szempontból vizsgálva a verset megállapíthatjuk, hogy a szöveg egyszerű tőmondatokkal kezdődik, később bővítettek következnek. A rövid mondatok izgatottságot, feszültséget idéznek elő az olvasóban. A mondanivaló bonyolódásával egyre szövevényesebbek lesznek a mondatok is, először alárendelő összetett mondatok váltakoznak rövid tőmondatokkal és bővített egyszerű mondatokkal, majd a 3. versszakban egy lazán

N. TÓTH ANIKÓ