Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Rákos Péter: Márai Sándor - az alkat és a folyamat

RÁKOS PÉTER

Márai Sándor - az alkat és a folyamat

Amikor elolvastam a konferencia meghívott előadóinak a névsorát, azon nyomban világossá vált előttem, hogy valamennyien „szakemberei a területnek“, avatott ismerői és kutatói a Máraival kapcsolatos sok és sokféle problémának. De ámbár jómagam, tőlük eltérően, sohasem jutottam hozzá, hogy egy húsz évvel ezelőtti születésnapi köszöntőt leszámítva érdemlegesebben foglalkozzam Máraival, most mégis zavartan érzem, hogy egy meg nem szolgált kiváltság birtokában szólalok fel. Márai városa, Márai világa az én gyerekkorom és ifjúságom városa és világa is; s jóllehet ez szakmai szempontból semmire sem képesít, érzelmi viszonyulás dolgában egyértelműen meghatároz.

Márai és Kassa viszonyáról írt esszéjében Poszler György Kassát „nagy urba- nitású város“-nak nevezte, s e tekintetben Kolozsvárral mérte össze. Aki önök közül netán ez alkalommal látogatott el először városunkba, nem egykönnyen s nem azonnal bukkan nyomára ennek a valaha kétségkívül életre szólóan determináló urbanitásnak, én azonban a jelzett oknál fogva és kedves költőm, Ady szavával szólva a város „alvó lelkét lesem, régmúlt virágok illata bódít szerelmesen“.

E remélhetőleg bocsánatos lírai és személyes bevezetés után hadd térjek most már rá rövidnek szánt felszólalásom érdemi részére.

Évtizedekkel ezelőtt, amikor éppen Ady Endréről készítettem egy hosszabb lélegzetű dolgozatot és - még inkább, mint amúgy is - benne éltem Ady világában, ajánlatosnak találtam, hogy két különböző aspektusból közelítsem meg a költő hagyatékát és világszemléletét. Akkor ezt a két aspektust az életmű „statikájának“ és „dinamikájának“ kereszteltefn el. Az első a művön végigvonuló vezérmotívumokat gyűjti egybe belső rokonságuk vagy éppen azonosságuk alapján; lírai költőről lévén szó, korai és kései versei kerültek így együvé, mintegy térképet alkotva az egymással „határos“ s egyszersmind elmosódott határú témaköröknek. A másik, a dinamika, a fejlődés folyamatának kronológiai és oksági rendje, strukturális alakulásának meghatározó okai és esetlegességei. Azóta már gyanítom, hogy ez a fajta megközelítés voltaképpen többé-kevésbé minden befejezett pályára alkalmazható és alkalmazandó, de parancsoló szükségként Márai kapcsán vált előttem ismét nyilvánvalóvá, holott ő közötte és Ady közt nem mutatható ki semmiféle érdemi analógia. Hacsak egy nem: pályájuk szembeszökő és lényegi jelentéstartalmakat hordozó két szakaszossága. Az első szakasz, melynek során megalapozták írói hírnevüket, pozíciójukat, megalkották az an-