Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Dušan Mitana: Sejtések (elbeszélés)
Sejtések a kutya se figyel ránk, az emberek a maguk nyomorult kis gondjairól beszélgetnek, néhány férfi sört hozott és a feleségének sonkás zsemlyét, ettek és söröztek. Olyan volt, mintha egy autóbusz-kirándulás résztvevői megálltak volna egy kis pihenőre, kiszellőzködni a fülledt melegben, meguzsonnázni a fák árnyékában. Csak a nap tűzött változatlan kérlelhetetlenséggel, olvasztotta az aszfaltot, és segített a kis zöldszilváknak az érlelődésben, itatta őket életet adó erejével. A forró levegő a föld felett gomolygott, az érlelődő gabona felszínével egy vonalban. Az idén biztos jó lesz a termés, csak esne néha egy kicsit, csak ne az aratás idejére futnának be a nagy esők, hallottam valakinek a hangját, mert minden tönkremegy, kevés az ember, jövő szombaton?, és kit vesz el?, folyton veri az asszonyt, de tegnap kapott tőle, nézzétek azt a kötést, hozzávágta az üveget az asszony, igaza van, mért is hagyná magát, a nőknek ez jár néha, a lónak is, de végül is, mért nem válnak el, és mi lesz a gyerekekkel, hogy győzhetnének, sohasem edzenek, a mérkőzés előtt beszívnak, reggelig mulatságban, ez a sör meleg, rossz a hűtés, ő már jó helyen van, hiszen csak szenvedett, szegény nő, előbb vagy utóbb, ők aztán tudják, hol a kiskapu, halkabban, még meghallják, na és, hiszen igaz, a papnak nem kellett volna megengednie, ha öngyilkosság, akkor semmi temetés, semmi mise, semmi temető, nem tudok meszet szerezni, a tietek már leérettségizett?, én mondom, legjobb az ipari, ott az ajtó mögött, egyenest az ajtó mögött húzta meg, mi?, tényleg meghúztad az ajtó mögött, hát persze, de piás voltam, és állva?, persze, állva, az egy utolsó kurva, ő már tudja, hogy a faluból senki el nem veszi, neki már aztán mindegy, de egyenest az ajtó mögött?, á, mit, hiszen be voltam baszva, egyszerre milyen szerény lett, ki lőtt gólt?, biztos jól megkenték a papot, kuss, te tehén, látod, milyen uram van, méghogy tehén, bizony tehén, tehén és nem keresztény, az istenedet, majd este megkapod, csak folytasd, hogy jár a pofád, ezelőtt meg a legjobb barátnőd volt, ó, te tehén, na tessék, most meg bőg, máris szűköl, de haragítani tudja az embert, hát mit ordítottál annyira a templomban, hiszen a barátnőm volt, hallottam a pityergő női hangot, akkor meg mit veszed a nyelvedre, még el se földelték, tudod, hogy fi- gyelgetted őt, még ilyen hülye libát, no halljátok, még hogy én figyelgettem, és ki dicsérte folyton, hogy micsoda nő, én olyat lekeverek, csak járjon a csőröd, és kit vesz el?, azt?, azt!, nálatok fognak lakni?, beadták szövetkezetire, ó, hát annyit kell arra várni, és honnan van az autójuk, no honnan? nekem ne mondja senki, hogy tisztességes munkával össze lehet szedni egy autóra valót, hiszen az egész család a szájától vonja meg az ennivalót, aha, az asszonynak már három éve nincs új ruhája, de autójuk az van, szarni az egészbe, ha éheznem kell, hát persze, ha nem innál el mindent, már megint kezded, csinálnád inkább azt, amit ő, bizony, legalább nyugtom lenne, tudom, hogy bírnád, ha én is megmérgezném magam, halljátok ezt az ütődöttet, rám féltékenykedik, mintha még kellenék valakinek, te tulok, hiszen aki megtudja, hogy te vagy a nejem, mindegyik csak sajnál, de tényleg meghúztad az ajtó mögött?, szamár, ha nem tudod, kérdezd csak meg őt. neki már úgyis nyolc, és az emberek járkáltak?, állandóan csapkodták belénk az ajtót, mind szétverte a bordáimat a kulcs, mit gondolsz, megpróbálhatnám vele én is?, mit?, te?, te szaros!, hiszen neked fel se áll, nem megy főis- .kolýra?, még mit. keres egy kicsit, míg berukkol, hogy Jožo megkapta a kék könyvet?, no, a papa elintézte neki, protekcióval, jó neki, menjetek má a búsba.
