Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Hajtman Béla: Szembeköpősdi (kispróza)

Szcmbekötösdi

szók okádta, nyelte utasok figyelőjeként. akarva-akaratlan észlelőjeként.

Ott, ahol a rőt szakállú, fekete posztókabátos öregek a szökőkút vizébe áztatott sárgás zsebkendőikkel a nap hevítette vöröses homlokukat törölgették. és ott, ahol a félóránként érkező, induló buszokra fel-leszálló utasok nyugtalanul toporogtak, ültél te, kakaós vagy kávés, de mindenesetre barnás fagylaltodat nyalva.

A buszok még félóránként járnak (dugó?), a bronzszobor még mozdulatlanul, mereven áll (ledöntik?), nyaltad fagylaltodat (kakaós vagy kávés?). Mindenesetre leleplezem képzeletem szobrát.

Még ma ledöntöm, hogy holnap felállítsam.

Á LEPEL ÉN VAGYOK!