Irodalmi Szemle, 1991
1991/9 - Hajtman Béla: Szembeköpősdi (kispróza)
HAJTMÁN BÉLA SZEMBEKÖPŐSDI Itt, ahol a kolduló öregek pihentetik kérges ülepüket, süttetik rőt szakállukat és zsebükben zsebkendőjükre száradt városigalamb-eledelüket szórják szanaszét, és itt, ahol a nagymamákra bízott farmernadrágos unokák játék autóikat tologatják, játék fegyvereiket a galambok láttán ravaszra húzzák, pöttyös labdáikat a szemben álló bronzszobor mellén pattogtatják, és itt, ahol a busz félóránként kiokádja és benyeli utasait, ülök a pádon, galambszerető, etető öregként, galambriasztó, pimaszkodó gyerekként és ugyanakkor a félóránként megálló buszok okádta, nyelte utasok figyelőjeként, akarva-akaratlan észlelőjeként. Ott, ahol a rőt szakállú, fekete posztókabátos öregek a szökőkút vizébe áztatott sárgás zsebkendőikkel a nap hevítette vöröses homlokukat törölgetik, és ott, ahol a fiatal anyukák babakocsijukat ringatják, az unokákra bízott nagymamák városi galamb drazsézta kabátjukban képes újságaikat lapozzák, és ott, ahol a félóránként érkező, induló buszokra fel-leszálló utasok nyugtalanul toporognak, ülsz te, kakaós vagy kávés, de mindenesetre barnás fagylaltodat nyalva. Onnan, ahonnan felsír egy öreg a rászegezett fegyver láttán, és onnan, ahonnan füstfoszlányokat fúj ki egy anyuka, és onnan, ahonnan egy pórázra fogott szobakutya gazdája cipőorrát szaglássza, kávés vagy kakaós, de mindenesetre barnás fagylaltodat nyalod, a szobornak dobott labda a szökőkút vizébe csattan, s a víz az arcomra fröccsen. Ahhoz, hogy az onnan dobott labda a dobás helyére, vagyis a gyerek ölébe visszaessen, pontosan kell céloznia, azaz a női bronzszobor bal mellére, azonban ez nem sikerült. A jobb karjáról ide esett. Onnan ide, ahonnan rám. Az elvétett labdadobás előtt csupán közömbös megfigyelőként vettem részt a történésekben magam ötlötte kolduló öregekkel, fiatal anyukákkal, toporgó utasokkal, fegyverüket pufogtató unokákkal és képes újságaikat olvasó nagymamáikkal. Egy biztos: a buszok félóránként járnak, a bronzszobor mozdulatlanul, mereven áll. nyalod a kakaós vagy kávés, de mindenesetre barnás fagylaltodat. Az öreg felsírt. Igaz? Minden ítélet egyszerre nem igaz. Azt viszont nem tudhatom, hogy a rőt szakállú (kolduló?) őregeknek kérges-e az ülepük; sem azt, hogy valóban városigalamb-eledelt szórnak-e. Az asszonyok valóban nagymamák-e, a gyerekek unokák-e, és a fiatal anyukák tényleg anyukák-e? Minden ítélet lehetetlen és lehetséges. Nem minden öreg kolduló. Nem minden fiatal nő azért anyuka, mert kocsit ringat, egy kisgyermek nem feltétlenül a nagymamája felügyelete alatj lövöldöz a galambokra. Minden ítélet általános és egyedi.
