Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Turczel Lajos: A pozsonyi Terebessy testvérek (tanulmány)

A pozsonyi Terebessy testvérek

szakágazat és az azt kultiváló freudizmus a Szlovák Állam tudománypolitikájában tabunak számított, s ezért a sajtóban a szlovák nyelvű Bachofen-kiadást és a megvalósítóját élesen támadták.24

Amikor ez az írásom már készen volt, akkor jelent meg a pozsonyi Kultúrny Životban egy részlet Terebessy K probléme ambivalencie v jazykovom vývine című könyvecskéjéből, s eléje Štefan Moravčík költő felfedezően lelkes bevezetőt irt. Moravčík véleményét - hozzá hasonlóan - én sem tekintem szakvéleménynek, hanem az eddig bántóan hiányzó szlovák elismerés biztató jelének és az 1945 után többször is „földbetaposott“ Terebessy iránti szellemi jóvátételnek. „Egy érdekes könyv van előttem, amelyről a fiatalok bizonyára semmit sem tudnak“- írja Moravčík. - Egy szuszra olvastam el, s ez még kevés volt számomra. Többet akartam, hiszen a mi „peciar“-jaink25 ilyen finomságokkal nem igen traktál- tak bennünket. Mi történt a szerzővel, aki egykor olyan ígéretesen lépett fel? Félreállították őt, a földbe taposták, hogy ne emelkedhessen ki? Ennek a vékonyka brosúrának a fülszövege úgy mutatja be őt, mint »ambiciózus tudományos kutatót, aki nálunk először kezdett szisztematikusan foglalkozni a pszichológia egyik legjelentősebb részével: a lelki életünk tudatos és tudatalatti részeinek viszonyával.«... Nem vagyok nyelvész, s Terebessy fejtegetései a szépségükkel, izgalmasságukkal, inspiráló erejükkel ragadtak meg engem. Hasonlót a gyertya tüzéről vagy lángjáról írt Bachelard-esszék olvasása közben éreztem, melyek azzal ráznak fel bennünket, hogy »olyangondolkodást mutatnak be, ami nálunk még nem honosodott meg«“ (Kultúrny Život, 1990. X. 3.)

Visszatérve Terebessy Szlovák Állam alatti életéhez, még azt akarom megemlíteni, hogy a nadrealistákkal való intenzív kapcsolatáról többször kedélyesen, anekdótikus módon is beszélt nekem. Ivászatokról, tivornyákról is szó esett, ahol ő antialkoholista hajlamai miatt rosszul érezte magát. A kávéházi élet viszont a kedvére volt és’barátaival főleg abba a kávéházba, a Metropolba járt, ahol Gustáv Husák és Laco Novomeský is törzsvendégek voltak. Ide az újságíróból lett fasiszta potentát, Šaňo Mach is gyakran benézett, és ilyenkor Husákkal és Novo- meskýval is szóba elegyedett. Ez számomra rendkívül meglepő volt, mert például Magyarországon, ahol a kommunista párt 1919 és 1945 között állandóan mély illegalitásban működött, a hatalom urai és az üldözött kommunista entellektüe- lek között engesztelhetetlen gyűlölet honolt. Felemlítettem Terebessynek azt a gyakran hallott szóbeszédet, mely szerint a Szlovák Állam idején a két politikai szélsőség egyes vezetői (így Mach és Husák) között egyezség jött létre, hogy a győztes fél a másikat kímélni fogja. Ezt Terebessy - főleg Mach enyhe elítélése alapján - nem tartotta valószínűtlennek.

Á háború befejezése és a Köztársaság helyreállása után a szlovák barátok közül többen komoly pozíciókba jutottak, s az ő támogatásuk révén Terebessynek nem voltak nagyobb nehézségei. A hatóságok aktív antifasisztának, s demokratának ismerték el, s így nem vonatkozott rá a kassai kormányprogram által a magyar lakosságra kimondott kollektív bűnösség és állampolgársági jogfosztás. Megmaradt csehszlovák állampolgáként a pozsonyi egyetem filozófiai szakára való felvételt is engedélyezték neki, de az erről szóló értesítésben azt is megjegyezték, hogy magyar nemzetiségűként „csak egészen kivételesen“ kapja meg az engedményt.26